Csoda
Csodák vannak, legalábbis hinni kell benne, hinni úgy, mint a gyógyulásban, az életben meg a halálban.
Csodák ott történnek, ahol hisznek bennük, és minél jobban hisznek bennük, annál gyakrabban fordulnak elő.
A csoda olyan emberek által leírt esemény, akiknek olyan emberek mesélték, akik nem látták.
A csoda egy kivétel a törvények alól, ezért ahol nincsenek törvények, ott kivételek, azaz csodák sem létezhetnek.
Maga a vallásosság az egyike annak a kevés tényezőnek, amelyek megbízhatóan előre jelzik a csalásra való fogékonyságot. Csupán egy hajszálnyin múlik, hogy ha az egyik csodában hiszünk, ne higgyünk a másikban is.
A világban számtalan mágikus hit létezik. Hiszünk a gyógyszerekben, a pénzben, a tulajdonban, ezoterikus tudományokban, gurukban, gyógyítókban, amulettekben, egzotikus helyekben, szent helyekben, szertartásokban, testmozgásban, sminkben, társkeresőkben, házasságban, gyerekekben, iskolákban, ingatlanban, vállalatokban, technológiában, kormányokban és sok egyébben. A mágia fő motívuma: "Nekem nincs a birtokomban, ami a boldogsághoz kell. Az a személy, eszköz vagy technológia majd meglengeti a varázspálcáját, én pedig elhozom, ami hiányzik nekem." Aztán hosszú, eredménytelen keresgélésbe kezdünk valami rajtunk kívül álló dolog után, hogy megadja nekünk, ami még nem a miénk. A mágia a belső hatalmunk kivetítése egy közömbös tárgyra. Az isteniség kihelyezésében szenvedünk.
A tudás megszerzésével sem tűnnek el a csodák és a rejtélyek a világunkból. Mindig lesznek újabb felfedezendő titkok.
A csodákba vetett hit lépésről lépésre meghátrálni kénytelen a haladó tudomány elől, s nem kételkedhetünk abban, hogy e haladás során előbb vagy utóbb véget ér.
A csoda az olyan, ami éppen csak megtörténik. Az emberek megpróbálnak utána mindenféle magyarázatot koholni, hogy megnyugtassák önmagukat és úgy érezzék, megértették az egészet. Túlontúl felzaklató dolog szembenézni az ismeretlennel.
A csodát (...) csak fájdalmakon, szenvedéseken keresztül lehet megismerni.
A csoda nem a megtapasztalásról szól, nem a mi szemünk, a mi értelmünk számára van. A csoda önmagáért való. Mint az univerzum maga, tőlünk független, és minket semmibe vesz.