Betegség
A kórházi munka olyan, mint egy gonosz varázslat. Az ember nagyon fiatalon kerül be, és amikor kijön, idősebb, mint amennyit az évei száma indokolna.
Önök szívesen élnének lélegeztetőgépen, ha úgy tovább élhetnének? Mit tartanak a legfontosabbnak: az idő mennyiségét, vagy inkább a minőségét? Mindkét döntés komoly és bátor, de mindig magunknak kell döntenünk. Ez igaz életünk végén és bármikor, amikor orvosi kezelésre kerül a sor. Aki babát vár, akar-e genetikai szűrést? Jó-e térdprotézist kérni, vagy sem? Otthonában vagy klinikán történjen-e a dialízis? A válasz: attól függ. Melyik gyógymód segíti elő, hogy úgy éljen, ahogy szeretne? Remélem, eszükbe fog jutni a kérdés legközelebb, amikor dönteni kell az orvosi rendelőben. Ne felejtsék el, hogy mindig van választás és mondhatnak nemet egy kezelésre, ha úgy ítélik, hogy nem jó önöknek.
Ha otthon ül az ember és naphosszat csak sajnálja magát, csak még rosszabb lesz. Nem a rák miatt kell aggódnunk, vagy bármi legyen is a bajunk, hanem emiatt itt, a két fülünk között.
A nátha nem betegség. A tunyaságba viszont bele lehet betegedni. Meg ha az ember beképzeli magának a betegséget.
A diagnózis után (...) az a legfontosabb, hogy tudjuk, mi a következő lépés, és hogy semennyire ne kapkodjunk. A kapkodás csak bajt szül, semmi jó nem származik belőle, és meg se nyugtat.
Betegnek mindig és mindenütt egyforma lenni, tengerparton vagy alföldön, újkorban vagy ókorban.
A múlt már mindegy. Azzal már senki sem foglalkozik, abból már semmi sem épül. A jelen pedig nem más, mint egy pillanat, amely mindjárt múlttá lesz. Csak a jövő van. Csak a jövő számít annak, aki egészséges.
Próbálom követni az orvosok tanácsait, de természetesen nem a feltétlen túlélés a cél.
Mindenki egyéni módon beteg, egyéni módon egészséges, az azonos fájdalmat mindenki másként éli meg".
Az az ember, aki beteg emberként él, az csak test, ez benne az embertelen és a megalázó... a legtöbb esetben nem jobb, mint egy holttest.
Ha valaki buta is, meg beteg is hozzá, ha ez a kettő összejön, ez talán a világon a legszomorúbb.
A test sohasem hazudik. Az elme mindenféle trükköt ismer, de a test mindig elárulja, hogyan érezzük magunkat. Fontos, hogy odafigyeljünk rá. A betegség például üzenet - sokszor ébresztő, hogy meglássuk végre, mi zajlik az elménkben.
Egy beteg gyerek anyukája szerintem közelebb áll az állathoz, mint az emberhez. Az ösztönök szinte semmi mást nem hagynak érvényesülni. A tanult viselkedésformák átadják a helyüket a belső tűznek, amellyel a kicsinyünket akarjuk táplálni, védelmezni, gyógyítani.
Tulajdonképpen senki sem akarja tudni, hogy mennyire beteg, csak mutatni akarja, hogy nem gyáva.
Facebook
Pinterest