Betegség
Azokból, akik nagyon sokáig betegek, gyakran válik követelőző, utálatos szörnyeteg. A türelmes, szentként viselkedő beteg legendája romantikus képzelgés, semmi egyéb. Mire az ágyhoz kötött beteg fenekén megjelenik az első felfekvés, addigra gonosz is lesz, belemar mindenkibe, és átragasztja másokra a maga nyomorúságát. Ő maga persze nem tehet erről, de ez nem változtat az érintettek helyzetén.
A testünk még akkor is harcban áll, amikor álmodunk, minden oldalról ostromolják: az idő, az elkopás, a kívülről és belülről támadó betegségek, vírusok és baktériumok, amelyek végül fölébe kerekednek. Végül mindig.
Az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amikor rájössz, hogy vannak dolgok, amikre bizony nincs ráhatásod, illetve hogy el kell valakitől köszönnöd, miközben annyi mindent kellene még elmondanod neki - és ezalatt kétségbeesetten próbálsz pozitív maradni, és lelket önteni mind a másikba, mind saját magadba (...). Kikészülsz a tehetetlenségtől, de felcsapod a műmosolyt, és azt mondogatod, hogy minden rendben lesz.
Influenza, hasmenés, szorulás, száraz köhögés, hurutos krahácsolás, kézfogás, pattanás, pörsenés, izzadás, tüsszentés, csók, nyál. Az élet tele van rettenetes meglepetésekkel.
Az emberek a rákot, szélhűdést, szívrohamot vagy valami más, fontos szervük megbetegedését árulásként fogják fel. A beteget megdöbbenti, hogy egy ilyen közeli (és eleddig nagyszerű) barátja, mint a saját teste, egyszer csak fogja magát, és sztrájkba kezd. A következő reakciónk az, hogy ha egy barát ilyen könyörtelenül cserbenhagy bennünket, akkor már nem is érdemes a barátságunkra. Az ebből eredő következtetés szerint pedig az már végképp lényegtelen, hogy ez a barát méltó-e hozzánk, vagy sem. Az ember nem fordulhat el saját hűtlen testétől, nem nyújthat be ellene petíciót, nem csinálhat úgy, mintha nem lenne otthon, amikor telefonon keresik. (...) Talán a test egyáltalán nem is barát, hanem ellenség, mely a betegség kezdete óta csak arra készül, hogy győzedelmesen a porig rombolja azt a felsőbb akaratot, amely eddig őt uralta.
Az orvos nem ér rá, ezért ha megműteni nem is kell magunkat, a betegségünkről érdemes önerőből is tájékozódni.
A gyermek- és fiatalkori betegségek hetei, hónapjai varázslatos időszakok az ember életében. A külvilág zajai, az udvaréi, a kertéi vagy az utcáéi csak tompa zajként hatoltak be a betegszobába. Odabent azoknak a történeteknek és szereplőknek a világa burjánzik, amikről, illetve akikről a beteg olvasott. A láz, amely lerontja az érzékelést, és megélénkíti a képzeletet, újszerű, egyszerre ismerős és idegen helyiséggé változtatja a betegszobát; torz ábrázatú szörnyek rajzolódnak ki a függöny és a tapéta mintáiból, hegyekké, épületekké vagy hajókká tornyozódnak a székek, az asztalok, a polcok és a szekrény, egyszerre elérhető közelségben és nagy messzeségben. A hosszú éjszakai órákon a toronyóra ütései, a néha-néha elhaladó autók zúgása és fényszóróiknak a falakon megjelenő visszfénye jut el a beteghez. Vannak alvás nélküli, de nem álmatlan órák, nem a hiány, hanem a teljesség órái. Vágyak, emlékek, szorongások, örömök rendeződnek labirintussá, amelyben elvész és eligazodik és megint elvész a beteg. Vannak órák, amelyekben minden lehetséges, a jó éppúgy, mint a rossz. Mindez alábbhagy, ha a beteg jobban érzi magát. De ha a betegség elég sokáig tart, akkor a betegszoba átitatódik, és a lábadozó, akinek már láza sincs, eltéved a labirintusban.
Minden betegséggel valamiféle gyászt fejez ki a szervezet. Olyan hiányt, amelyet nem orvoslunk megfelelően vagy időben.
Ne engedd, hogy életednek ez a szelete, vagyis a betegséged, határt szabjon személyiséged kiteljesedésének, és megakadályozzon álmaid megvalósításában!
A beteg személyisége és életeseményei adják meg a végső formáját annak, ahogyan egy-egy betegség megjelenik, ahogyan reagálni fog erre, és amilyen kimenete lesz. Ha veszünk száz egészséges embert, akik pontosan ugyanolyan sérülést szenvedtek el, százféle reakciót fogunk kapni. Ezért az orvoslás is a maga nemében művészet.
Minden betegség esetében a gyógyuláshoz vezető első lépés a diagnózis elfogadása.
Van, aki minden testérzetét orvosi problémaként észleli, és ez a hozzáállás önmagában betegséghez vezet.
Az emberek általában szeretik magukat egészségesnek érezni, de van, akinek a betegség menekülési utat jelent vagy magyarázatot ad egy kudarcra.
Az a beteg, aki a kórházban nem panaszkodik a kosztra, rendszerint nagyon beteg.
Facebook
Pinterest