Kovácsy Zsombor

Fontos az orvosba vetett bizalom, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Vannak dolgok, amelyeket nem mindenki engedhet meg magának. Van, aki kocsival jár, másnak csak a sétálásra futja. A boltban az egyik vásárló olasz karácsonyi mazsolás kuglóffal zsonglőrködik a pénztár előtt, nem kevésbé szimpatikus embertársa pedig két nyavalyás zsömlére számolgatja az aprópénzét. Az ilyen társadalmi különbségeknek normális ember nem örül, de tisztában vagyunk vele, és nem úgy kell küzdeni ellene, hogy eltakarjuk őket, mint egyszeri autópálya-építő a szegénynegyedet fallal, hanem úgy, hogy teszünk a szegénység ellen. Mármint nem feltétlenül "mi", hanem elsősorban az ország vezetői.

Az orvos nem ér rá, ezért ha megműteni nem is kell magunkat, a betegségünkről érdemes önerőből is tájékozódni.

A mindentudás érzete a szakmai előmenetellel arányosan nő.

Ha baj van, az érzelmileg megterhelő helyzet, így az ember még annál is gyerekesebben viselkedik, mint egyébként szokott.

Általában rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e magunkat meggyógyítani, még ha az orvosok sokszor úgy is tesznek, mintha ehhez nem sok közünk volna.

Még a saját hibájáért is kevés ember vállalja készséggel a felelősséget, nemhogy azért, amihez semmi köze.

Az ember (...) nem túl racionális lény, és sokszor csinál olyat, aminek saját jól felfogott érdekei szerint, legalábbis látszólag, a világon semmi értelme nincs. Például rendkívül előnytelen fotókat posztol a közösségi oldalakon, vagy megállás nélkül fúrja a főnök legjobb haverját. Biztos ezeknek is megvan a pszichológiai magyarázata, ha más nem, a hülyeség.

Attól, hogy egyik dolog után történik a másik, nem biztos, hogy a másiknak az egyik az okozója.

Ha a bűnüldözés mindenben a jogszabályok szerint működne, bezárhatnánk a kórházakat.

Az életben, egészségben esett kár pénzre váltása gyötrelmes folyamat, és nem mindig látható benne az igazság, de jobbat még nem sikerült kitalálni.