Betegség
Tévhit, hogy a súlyos testi betegségeket mindig le tudjuk győzni, sőt ez az elképzelés veszélyeket is hordoz magában, hiszen teret ad annak, hogy a küzdelmet elveszítő beteget hibáztassuk.
Sok olyan tényező van, ami javítja a betegek életminőségét, illetve elviselhetőbbé teszi a betegséggel járó szenvedéseket. Ha a beteg értelmet talál a betegségében, és céljai vannak, az erőt ad neki, hogy végigcsinálja, kibírja mindazt, ami a betegséggel, annak kezelésével jár.
Mégiscsak luxusnak találom, fölöslegesnek, így bosszantónak, hogy a betegségre kell használnom az erőimet. Miközben nincs választásom. Még szerencse.
A sok megrendítő dolog közül a legrémesebb dolgok egyike az, amikor látod az orvosok szemében a sajnálatot, azt, hogy tudják, engem már nem lehet megmenteni az ő tudásuk szerint. Vagy amikor elszörnyülködnek a fiatalságodon.
Az egyik embernek pechje, a másiknak pedig mázlija van. De az orvostudományban nincsenek véletlenek - egy betegség jelentkezése mögött mindig valamilyen biológiai mechanizmus áll, csak nem mindig tudjuk, hogy mi az. Tehát egy betegség sohasem egyetlen okra, hanem különböző részokok együttes előfordulására vezethető vissza.
A szervek összeomlását ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a régi söröspohár eltörik, mert az idők folyamán hajszálrepedések keletkeztek rajta. Ugyanígy: életük folyamán az emberek is egyre több apró károsodást szenvednek el, például a dohányzás, a szabad gyökök, egy baleset vagy egy infarktus következtében. Egyetlen kisebb károsodás kevés ahhoz, hogy betegség vagy működési rendellenesség alakuljon ki. Ezért hisszük azt, hogy egészségesek vagyunk. De ha egy orvos alaposabban megvizsgálja a testünket, ő már észreveszi ezeket az apróbb hajszálrepedéseket.
Senkinél sem alakul ki "csak úgy" rendellenesség, senki sem betegedik meg "egészen hirtelen". A hiányzó láncszem, a biológiai mechanizmust elindító utolsó részok vezet a rendellenességhez vagy a betegséghez. Mint a kártyában: ahogy halad előre a játék, úgy lesz teljes a lapok alkotta sor, és a végén már csak egy lap kell, hozzá, hogy teríthessünk. A rendellenességek és a betegségek esetében annál nagyobb erre az esély, minél idősebbek vagyunk, mert a testünkben, amely már sérülékenyebb és védtelenebb, mint egykor volt, egyre több részok halmozódik fel.
Teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen a "normális öregedés" fogalma, amiről annyi orvos és beteg papol. Az öregedés meghatározása éppen az, hogy korábban nem voltak károsodásaink, most pedig vannak.
A betegség légrémesebb titka: nem az a szenvedés, amit okoz, sem a halál, amit kioszt az emberre, hanem az, hogy végső soron milyen hétköznapi.
A halhatatlanságot keressük, de a maguk perverz módján ugyanezt teszik a rákos sejtek is.
A betegség mindig hagy egy kis reményt. Valaki mindig akad, aki kigyógyul. Ezerből egy.
Az emberi test végtelenül intelligens, bölcs és komplex rendszer, és amíg életben vagyunk, át van itatva tudatossággal, lélekkel, amitől a test él. A kommunikáció a test és a lakója között drámai módon eltűnt például az orvoslásból, és olyan módon vált lélektelenné, érthetetlenné, és megmagyarázhatatlanná egy csomó betegség, hogy ebből a szempontból kollektív analfabétákká kezdtünk válni.
A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni. Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból. (...) Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni.
Facebook
Pinterest