Anyának
Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára.
Megöregedtél anyám minek szépítsem a dolgot Öreg bőröd úgy tapad a csontjaidra Mint a tökéletesen záró vákuumcsomagolás A császárszalonna kitüremkedéseire.
Ébresztem a napot, Hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett Arany fénye lengjen! Ébresztem a kertet, Minden fának ágát, Bontsa ki érette, Legszebbik virágát!
Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó- virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.
Nálam nincs anya, nálam nincs anyu,
nekem mindkét szó kicsit savanyú;
az én szótáram ennél gazdagabb:
legszebb szava, édesanyám, te vagy!
Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon.
Beteg vagyok, az élet megtört, Anyám. Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán? Már nincs vágyam, Beteg vagyok, az élet megtört.
Anyám, figyelj rám, itt vagyok, s dalod nélkül nem alhatok. Dúdold szememre álmaim: sárkányt, vitézt, s kedvenc fagyim.
Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám soká, örökkön él.
Karácsony, fényhedt karácsony. Jobb lenne lenni máshol. Ott ahol közel és távol, Édesanyám, szíved a jászol.
Édesanyám, köszöntelek most e meghitt ünnepen, azt kívánom most és mindig, mindig maradj meg nekem.
Édes anyám, névnapodra Szivem égő csipkebokra Egy óhajtást világit: Élj boldogan sokáig!
Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám!
Facebook
Pinterest