Paulo Coelho

Aki szeret, annak nincs feltétlenül szüksége a nemi aktusra, hogy jól érezze magát.

A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak.

Vannak dolgok, amiket nem lehet megosztani. Nem szabad félnünk azoktól az óceánoktól, amelyekben szabad akaratunkból merítkezünk meg. A félelem tönkreteszi a játékot.

A férfi úgyis csak a kalandot keresi, mindig az újat - valójában még ma is vadászó barlanglakó, akit a fajfenntartási ösztöne hajt.

Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?

Azt hiszem, álmaink férfijába mindig első látásra beleszeretünk, bár az eszünk azt súgja, hogy hibát követünk el. És elkezdünk harcolni az ösztöneikkel, de nem akarjuk ám igazán legyőzni őket. Aztán egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat az érzéseinknek.

Időre volt szüksége, hogy gondolkozhasson, hogy kicsit egyedül lehessen, hogy jól elraktározza magában az előző éjszaka emlékét - hogy később bármikor elővehesse, ha érezni akarja, hogy él.

Nem vagyok biztos abban, hogy visszatér (...), de ez életemben először nem számít. Elég, hogy szeretem, hogy gondolatban vele vagyok, és hogy léptei, szavai és kedvessége kiszínezik ezt a várost.

Soha nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra az élet, és jó, ha tudjuk, merre van a vészkijárat.

Nem tudom elfogadni, hogy így menjen el, hogy el sem búcsúzik, meg sem magyarázza. Mindketten büszkék voltunk arra, hogy van bátorságunk együtt szembenézni az élet nehézségeivel. Inkább szenvedtünk, de soha nem hazudtunk egymásnak. (...) Tudom, hogy nagyon megváltozott, amikor megismerte (...), de ez nem lehet ok arra, hogy felrúgjon egy házasságot, ami már tíz éve működik! Még ha lefeküdt is vele, még ha szerelmes is belé, hogy lehet, hogy nem tette mérlegre mindazt, amit együtt éltünk át, amit együtt fedeztünk fel? Hogy lehet, hogy gondolkodás nélkül belevág egy kalandba, ahonnan talán vissza se jön?

Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem.

A szeretet vizének éltető cseppjei senki szomját nem fogják oltani. Fogadd hát el mások szeretetét.

Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.

Mindennek megvan a maga jelentősége. Az az ember, aki nagy hévvel éli az életet... minden percét élvezi.

Ha fejlődni akarunk az életben, meg kell értenünk, mi a különbség "jó" és "jobb" között.