Osho

Én úgy képzelem el az új férfit, mint egy lázadót, aki eredeti önmagát, az eredeti arcát keresi. Olyan férfi ő, aki kész eldobni az összes maszkját, színlelését, képmutatását, aki kész megmutatni a világnak, ki is ő valójában. Szeretnek, vagy megvetnek, tisztelnek, becsülnek vagy gyaláznak, megkoronáznak vagy keresztre feszítenek, nem számít, mert önmagaddá válni a lét legnagyobb áldása. Még ha keresztre is feszítenek, kiteljesedetten és hatalmas elégedettséggel függsz a kereszten.

Jézus azt mondja: "Az igazság felszabadít." És ennek óriási a jelentősége. Igen, az igazság felszabadít, de nem az igazság tudása. Légy maga az igazság, és akkor felszabadít. Válj te magad az igazsággá, és akkor eljön a felszabadulás. Nem kell elhoznod, nem kell várnod rá. Azonnal megtörténik.

Mindened megvan a boldogsághoz, mégsem vagy boldog, mert a boldogság nem a birtoklás eredménye, nem a javaid függvénye. A boldogság a bensőd kiáradása, saját energiáid ébredése. Lelked ébredése.

Egy dolgot ne feledj: bármit is gondolsz magadról, ugyanazt gondold mindenki másról is, és akkor az ego eltűnik. Az ego abból az illúzióból jön létre, hogy te önmagadra egy bizonyos módon gondolsz, míg másokra egy más módon. Ez kettős gondolkodást jelent. Ha eldobod a kettős gondolkodást, akkor az ego magától kihal belőled.

Ha összefutsz egy buddhával, akkor szerencsés vagy. Ha szerelembe esel egy buddhával, akkor áldott vagy. De ne csak hallgasd a szavait. Kövesd az utat, légy az úton! Arra figyelj, ahova mutat, ne az ujját kezdd imádni. Azt nézd, amire mutat!

Hittel csak a szavak világában maradsz. A bizalom az, a mély bizalom, mely a tettek mezejére visz. De a tettek mezeje veszélyes. Beszélni könnyű a túlsó partról, de átúszni a túlpartra már veszélyes, mert ahhoz semmilyen térkép nincs. Sőt, valójában nem is lehetsz biztos benne, hogy létezik-e egyáltalán a túlsó part. A közönséges hit itt nem segít. Ha nincs benned egy roppant bizalom az élet iránt, ha nincs roppant bizalmad a saját belső hangod iránt, akkor nem tudsz elindulni a feltérképezetlen vizeken.

A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.

Próbáltál már valaha átölelni egy fát? Ölelj át egy fát, és egy napon rá fogsz jönni, hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát, de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged. Akkor valóban meg fogod érteni, hogy a fa nem csupán anyag, nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból, hanem egy ismeretlen Isten - ott zöldell, ott virágzik a kertedben, oly közel van hozzád, s téged hívogat, újra és újra téged szólít.

Az igazi szeretet semmire sem hivatkozik. Nem a tegnapokban, és nem a holnapokban gondolkozik. Az igazi szeretet a benned lévő öröm spontán felbugyborékolása... és annak megosztása... minden ok nélkül, minden érdek nélkül, egyedül a megosztás öröméért.

A szenvedés az alvó állapot mellékterméke, az üdvösség pedig az ébrenléti állapot mellékterméke. Ezért van az, hogy aki közvetlenül a boldogságot keresi, sosem fogja megtalálni, mert a boldogságot közvetlenül hiába keresed, hiába kutatod - sosem találod meg. Az üdvösséget csak az éri el, aki nem közvetlenül azt keresi, hanem ellenkezőleg - a tudatosságot keresi. És ha megjelent a tudatosság, akkor a boldogság magától követi majd, épp úgy, ahogy az árnyékod követ téged - szabadulni sem tudsz tőle.