Osho

Vágy nélkül valónak lenni annyit tesz, mint az "itt és most" állapotában élni, annyit tesz, mint elégedettnek lenni, bárhogyan is alakuljanak a dolgok - hiszen a dolgok nem is alakulhatnak másképp.

A vágy alapvetően nem más, mint egy nem létező dolog, egy nem létező állapot iránti sóvárgás.

Valójában minden ember úgy érzi, hogy a gyermekkor valamilyen utópisztikusan jó időszak volt, és mindenki szeretne visszatérni a gyermekkorába. Még a halálos ágyukon fekvő öregemberek is nosztalgiával eltelve gondolnak vissza gyermekkorukra - az áldott gyermekkor szépségére, boldogságára, a virágokra, a pillangókra, az álmokra és a tündérmesékre. Gyermekkorában mindenki Csodaországban él - nem csak Alice, de mindenki más is. Ez az emlék mindenkit elkísér.

Amikor az ember öntudatra ébred, megjelenik az ego és megfigyelővé válunk.

A tudatos elme egyszerűen tehetetlen a tudattalannal szemben, mert a tudatos elme a társadalom mellékterméke, a tudattalan pedig természetes, biológiai dolog, és mint ilyen, óriási erővel és energiával rendelkezik. Azaz az agyunk a "jó" dolgokon jár, miközben továbbra is "rossz" dolgokat cselekszünk.

A zen hagyományai szerint a tanító maga küldi el a tanítványait saját ellenfeléhez. A tanítványok csak egy évig tanulnak a mestertől, aki aztán így szól hozzájuk: "Most menj, és keresd fel az ellenfelemet, keresd fel a másik mestert. Mert amit én megosztottam veled, az csupán az igazság egyik oldala - a másik oldalát pedig csakis ő tudja elmondani neked."

Sokkal inkább a szeretetre kell nevelnünk a gyermekeket ahelyett, hogy matematikát, földrajzot vagy történelmet tanítunk nekik. A szeretetre kellene tanítanunk őket, mert a földrajz soha nem lesz az élet csúcspontja, ahogy a matematika, a történelemtudomány vagy a technikai ismeretek sem. Semmi sem fogható a szeretethez. Mindig a szeretet lesz a csúcspont.

Jegyezzétek meg: az élet nem szenvedés! Az életet ti magatok teszitek szenvedéssé, mivel megosztottak vagytok. Folyton harcban álltok önmagatokkal, ezért szerencsétlen, nyomorúságos lényekké váltok.

Az erkölcsnek az igazsággal, az őszinteséggel, a hitelességgel, a teljességgel kellene törődnie. Az erkölcsi normáknak a tudatosságról, a meditációról, a szeretetről, az együttérzésről és a részvétről kellene szólniuk.

Bölcs az, akiben találkozik egymással a természet és isteni minőség, teremtett és teremtő, test és lélek, az, ami lent van, és az, ami fent, akiben föld és ég egyesül egymással.

Az ember az egyetlen lény, amely képes elfojtani, vagy átalakítani az energiáit - erre egyetlen másik élőlény sem képes. Az elfojtás és az átalakítás ugyanazon jelenség két aspektusa, és ezt a jelenséget csakis az ember képes életre hívni.

Az ember mindig csak olyan dolgokról beszél, amelyek nem képezik az élete részét. (...) Valójában a beszéd által kompenzáljuk azokat a dolgokat, amelyeket nem élünk meg.

Ha szemügyre veszünk egy anyát és egy nőt, aki nem adott életet gyermeknek, jól láthatjuk a kettejük ragyogása, energiája és személyisége közt megmutatkozó különbségeket. Az anyára egyfajta sugárzás, egyfajta nyugalom jellemző - a síkságot elért folyók nyugalma.

Az udvarokban heverő köveket este is ugyanott találjátok, ahol reggel láttátok őket. A virágok azonban reggel még virágoznak, estére pedig már elhullatják szirmaikat. A virágok élő dolgok, megszületnek, élnek és meghalnak. A kövek élettelenek, ezért találjátok őket reggeli helyükön esténként is. A kövek tartósak és megbízhatóak.