Osho

Amikor két érett ember szerelmes lesz, az élet egyik legnagyobb ellentmondása áll elő, az egyik legcsodálatosabb jelenség, ami létezik: együtt vannak, és mégis végtelenül egyedül. Olyannyira együtt vannak, hogy majdnem egyek, egységük azonban nem rombolja le egyéniségüket.

Amikor nincs szereteted, és a másikat kéred meg rá, hogy adjon neked, koldus vagy. A másik pedig téged kér, hogy add meg neki. Két koldus nyújtja ki egymás felé a kezét, és mindketten abban reménykednek, hogy a másiknál van, amit keresnek.

A szerelem olyan kényes virág, hogy nem kényszerítheted örök virulásra.

Ha fellobban bennetek az energia egyetlen apró szikrája, az egész világot megtölthetitek tánccal, zenével és énekkel.

Az idős kornak éppúgy megvannak a szépségei és kincsei, mint a fiatalkornak. És ezek a kincsek nyilvánvalóan sokkal értékesebbek, mint a fiatalkor kincsei, hiszen az öreg emberek megélték a maguk fiatalságát, ezért ismerik és megtapasztalták annak a kornak az értékeit is.

Az elme roppant mohó, és ez okozza minden szenvedésünket. Ha ma részed van valamiben, az elme azonnal elkezdi a holnapot tervezgetni, azonnal elhatározza, hogy az adott dolognak holnap is meg kell történnie. Holott ma azért lehetett részed ebben az élményben, mert nem gondoltál rá - és ha elkezdesz tervezgetni, az mindent megváltoztat.

Ha szeretjük egymást, elfogadjuk egymás korlátait is.

A szerelem csodálatos dolog, és mindannyiótoknak el kellene sajátítania a szerelem művészetét - éppúgy, ahogy az élet művészetét is.

Az élet része a nevetés, a komolyság a halál jellemzője. Az élő emberek mindig játékosak, soha nem komolyak.

A komolyság a halottak jellemzője: láttál már valaha nevetni vagy mosolyogni egyetlen halottat is?

Az embert mindenre meg kell tanítani. Az embert már nem kötik az ösztönei, ezért bármi lehetséges számára - és ha nem látjuk el kellő útmutatásokkal, csak a sötétben fog tapogatózni.

Ne aggódj amiatt, vajon örökké együtt lesztek-e vagy sem - semmi se tart örökké.

A buddhákat mindig is félreértették, és mindig is félre fogják értelmezni. Ez természetes és elkerülhetetlen, mivel az általuk beszélt nyelv, a napsütötte csúcsok nyelve nem azonos a tudatlanságnak a sötét völgyekben használt nyelvével. A hajnal nyelve nem azonos az éjszaka nyelvével.