Osho

Azt mondják, az alacsonyabbat meg kell tagadni; hogy a testi szerelem rossz, a spirituális jó. Láttál már lelket test nélkül?

Még egy perce csak egy átlagos nő volt, és most, hogy a szerelem elborította - teljesen új energiában fürdik, új aura jön létre körülötte. Járása kecsesebbé válik, lépéseibe tánc költözik. A szeme rendkívüli szépséggel telik meg; az arca ragyog, egész lénye fénylővé válik. És ugyanez történik a férfival is.

A szabadság megadja a lehetőséget, hogy akár az állatok szintje alá zuhanj, akár az angyalok fölé szárnyalj. A szabadság létra. Egyik vége a pokolba nyúlik alá, a másik az égbe fel. Ugyanaz a létra; te döntöd el, hogy melyik irányban indulsz el rajta.

Amikor azt mondod egy nőnek vagy egy férfinak: "Szeretlek", egyszerűen azt mondod, hogy: "A tested nem téveszthet meg. Látlak. A tested megöregedhet, de én látlak testetlen valódban. Látom legbensőbb magodat, a magot, amely isteni."

Valami olyasmi van ott, amit nem akartál, hogy ott legyen, de mégis ott van tüskeként a húsodban. Szenvedsz, és közben reménykedsz, hogy holnap már nem lesz ott. De emlékszel a tegnapodra? A tegnapod ugyanilyen volt, és a mára vártál (...). És ugyanígy jön majd el a többi holnap is.

Az intelligencia azt igényli, hogy folyton az ismeretlenbe menj, a felderítetlen tengerre. Akkor nő és élesedik. Csak akkor nő, ha minden pillanatban az ismeretlennel találkozik. Az emberek félnek az ismeretlentől, az emberek nem érzik magukat biztonságban az ismeretlennel. Nem akarnak túlmenni az ismerősön; ezért teremtettek egy hamis, műanyag helyettest az intelligenciának - és intellektusnak nevezik. Az intellektus csak egy mentális játék. Nem lehet kreatív.

Olyannak kell lenned, amilyen vagy, nem tehetsz semmit. A múltat nem lehet meg nem történtté tenni, nem tudod eltörölni egy legyintéssel. Nincs olyan varázslat, amely kitörölhetné. (...) Megtörtént, és megtörtént örökre; most már mindig abszolút marad, lehetetlen megváltoztatni.

Amikor eldobod az egót, egy egész világot dobsz el, amit te teremtettél köré. Először vagy képes olyannak látni a dolgokat, amilyenek, nem olyannak, amilyennek te szeretnéd őket. És amikor képes vagy rá, hogy megismerd az élet tényeit, képessé válsz az igazság megismerésére.

Az öntudatos embernél... valami elromlik. Ő elvesz, de sosem ad. Folyamatosan gyűjtöget, és képtelenné válik a megosztásra. Folyamatosan határfalakat épít maga köré, hogy senki se juthasson a közelébe. Figyelmeztető táblákat aggat maga köré: "Tilos az átjárás. " (...) A tudatosság a végtelen élet, a bőséges élet. Nem ismer határokat. De szinte mindenki öntudatos.

Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie.

A kreativitás a létező legnagyobb lázadás. Ha teremteni akarsz, meg kell szabadulnod minden beléd nevelt meggyőződéstől; máskülönben kreativitásod nem lesz más, mint másolás - mindössze egy indigómásolat lesz. Csupán akkor lehetsz kreatív, ha egyén vagy.

Ha valaki arra kényszerül, hogy megkövetelje magának a tiszteletet, azzal csak azt bizonyítja, hogy valójában nem is tanár. Egyszerűen rossz szakmát választott, neki nem az a hivatása. A tanár definíciója szerint olyan ember, akit önmagáért tisztelnek, nem pedig kötelességtudatból.