Osho

A gyerek nem tudja, hogy ki ő; csupán azt tudja, hogy mások mit gondolnak róla.

Ha mindenki az ösztönt követi, nincs szükség semmilyen vallásra, semmilyen Istenre, semmilyen papra. Az állatoknak nincs szükségük Istenre, ők tökéletesen boldogok - nem látom, hogy hiányolnák Istent.

Nincs szükség semmilyen istenre, semmilyen vallásra, semmilyen erkölcsi tanításra, semmilyen módszertanra, és nem kell törekedni a megvilágosodásra sem. Egyszerűen csak természetesnek kell lenni, ez már önmagában is sokkal több, mint amit el tudsz képzelni.

A vallás nem a gyáváké, hanem olyan embereké, akik veszélyesen akarnak élni.

A vallás egy tudomány, olyan értelemben, hogy a legtisztább tudás. Mégsem tudás abban az értelemben, ahogy a kémia és fizika az. Nem kifelé irányuló tudomány, hanem a befelé haladás tudománya.

Az élet minden rejtett kincsét nekünk magunknak kell felfedeznünk... és a lét egyik legnagyobb kincse a szeretet.

Az egyetemen nem tanítják meg, hogy a szeretet művészet (...), erre neked magadnak kell rájönnöd.

A barátainkkal mindent meg kellene osztanunk, különösen a gyönyörű pillanatokat - a szerelem pillanatait, a költészet pillanatait, a zene pillanatait... (...) Ily módon az életünk egyre gazdagabbá és gazdagabbá válik.

Másokkal együtt élni mindenképpen szükséges lecke a helyes élet és szeretet elsajátításához.

Helyes vagy sem, egy dolog jó a múltban: nincs már tovább.

Ha nem találod meg, amit keresel, akkor boldogtalan vagy - de ha megtalálod, akkor is boldogtalan vagy. Sőt, jobb, ha nem találod meg, mert ha megtalálod, akkor az még nagyobb szenvedés, ezt ne feledd. Ezt már a pszichológusok is felismerték; mi nem is akarunk valójában eljutni a célhoz, mert amint odajutunk, rögtön látjuk, hogy semmi értelme. És ettől teljesen megsemmisülsz. Téged a remény tart életben. És mi a remény? Egy álom. Jobb, ha nem érsz oda, mert így legalább megmarad a remény, legalább nem jössz rá, hogy az egész életed céltalan.

Az élet olyan, mint egy virágfüzér: nem látod a fonalat, amely keresztülfut a virágokon, de attól még ott van, és összetartja őket. Ha a fonal nem lenne, a virágok széthullanának; egy virágkupac lenne, nem virágfüzér. És a létezés nem egy kupac, hanem egy gondosan kidolgozott minta.