Müller Péter

Jó illat van a temetőkben - és az embereknek utólag eszébe jut, hogy szeretniük kellett volna egymást.

Amikor bajban hirtelen félrerántod a kormányt anélkül, hogy tudnád, mit teszel - a lelked jelen van. Egyébként nincs. A múlton rágódik, vagy aggodalmaskodik a jövő felől.

Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy. Magad írtad, és most is írod és játszod, szüntelenül.

A lepke a hernyó jövője.

A világ "megváltása" nem ott kezdődik, hogy a társadalmat felforgatom, hanem ott, hogy önmagamat gyökeresen megváltoztatom.

Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az, amelyik alulról kapaszkodik.

A kemény jég számára a pára nem látható. Nincs is talán. Pedig nemcsak édestestvére, hanem ugyanaz, mint ő: víz. Csak más valóságban élnek. A jégkockának, ha olvadni kezd és elpárolog, lehet, hogy halálfélelme van. Azt hiszi szegény, hogy semmivé válik.

A sikerbe több ügy bukott bele, mint a vereségbe. Kevés ember van, aki a nyert csata után is megőrzi a szerénységét. A legtöbb párt és jó ügy akkor kezd rohadni, ha győz.

A sikerben minden ember lelepleződik. Jó esetben önmaga előtt is. Mások tekintetének vonzereje kifelé fordítja, és ki van téve annak a veszélynek, hogy elkezd a tükröknek, mások elvárásainak élni, és a saját, belső gyökereiről letépődik.

Nem az a baj, hogy örökké rohanunk valahová, hanem hogy sehol se vagyunk.

Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.

Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.

Az első krémestől még senki sem lett kövér, és tíz-húsz cigarettától sem dohányos. A rászokás folyamata a döntő. S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé, és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.

Mit tegyél, ha nem szeretnek? (...) Én, mondom, elmenekülök. Úgyse vagyok ott, hiszen nem látnak, nem ismernek. Ahol az embert nem szeretik, vagy gyűlölik, ott nem is ismerik igazán - idegen.