Müller Péter

Az élet csoda! Fantasztikus, kiismerhetetlen csoda! Csak az a baj, hogy nem minden csoda boldogít.

Igazán, mélyen és nagyon szeretni: kockázatos dolog. Tűzkarikán kell átugornunk a másikhoz, s közben lehet, hogy elégünk.

Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.

A csoda csakis azé, aki hisz benne.

Lehet szeretni úgy is, ha nem látjuk azt, akit szeretünk. Ha megtaláljuk lelkünk gyémánttengelyét, a másik már jöhet-mehet, mert szabadok lettünk... és mégis szeretünk (...) ha igazán szeretünk valakit.

A szeretet nem ismeri a múlt időt.

Kiesni a mennyországból, s nem visszatalálni oda: a legnagyobb magány.

Sohase engedjétek, hogy bedaráljanak titeket bármiféle hazug közösbe. Tanuljátok meg jól, hogy más az Egység, és más az Egyformaság.

Éld át a gondolataimat és az érzéseimet - és teremtsd újra magadban. Minden benned születik.

Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. Ez csak a szerelemben van.

Egy pillanatképből nem lehet megítélni senkit. De még egy egész életből sem. Mert nem tudod, honnan jött és hová megy - mit hozott magával s mit visz el. Ha nem tudod, merre megy egy lélek, csak azt, hogy éppen most milyen, semmit sem tudsz róla. Ha egy magban nem látod a leendő embert, s az emberben, hogy milyen magokat érlel magában - mit tudsz róla? Ha nem tudod, kivé leszel, mit tudsz magadról? Nagyon keveset.

Ezt a végső titok sejtelmével mondom neked: nem csak az utolsó levél, hanem az egész ág és minden letépett levélke egyformán fontos.

Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörűség szüli, hogy az ember végre beszélhet.

Az emberek nem tudják, milyen fontos lenne időnként önmagunkkal lenni. Azt meg végképp nem, hogy másokban az ilyen csendes órákat tiszteletben kell tartani.

Mi a hűség? Könnyű felelni rá. Az, ami nem változik. "Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre!" - mondja az Énekek éneke. A hűség: pecsét a szíven.