Lucy Maud Montgomery

Hogy lehet megtartani egy férfi szerelmét? (...) Ha nem viszonzod.

A humortalan ember olyan, akár a szivárvány egy cseppnyi arany nélkül - szép látvány, de a végén csalódást okoz.

Bekeringőzött a tavasz, minden fát és bokrot táncra kért, és a növények örömmel öltötték fel a rózsaszínű és fehér, halványsárga és bíbor, illatos sziromruhájukat.

Az élet számtalan tragédiája ostoba és nevetséges apróságokból sarjad.

A dolgok sokszor maguktól is rendbe jönnek, ha az ember időt hagy nekik.

Sosem tudhatja előre, mit hoz a következő kanyar az élet útján.

Rászoktam az élet élvezetére. (...) Ez aztán olyan krónikussá vált, hogy azt hiszem, már a kellemetlenségekben is örömöm lelem. Milyen jó is, ha eszembe jut, hogy nem tartanak örökké!

Fájdalmunkban visszahúzódunk minden érintés elől; ez, azt hiszem, a testi és a lelki sérülésekre is vonatkozik.

Nincs "elpocsékolt" élet, illetve csakis és kizárólag abban az esetben, ha egy ember szándékosan elfecsérli, eltékozolja azt.

Akármilyen rossz is így, még sokkal szörnyűbb lenne, ha soha nem találkoztam volna vele. Szeretni és itt hagyni őt kínzó, égő fájdalom, de soha nem szeretni elképzelhetetlen. Gondolom, őrültségnek hangzik; ezek az iszonyú érzések mindig annak tűnnek, amikor szegényes szavakba öntjük őket. Nem azért támadnak bennünk, hogy kimondjuk, hanem azért, hogy érezzük és elviseljük őket.

Nincs annál szörnyűbb, mint amikor nem szerethetünk... az élet olyan üres, és az ürességnél nincs borzasztóbb.

A dolgok néha pont úgy alakulnak, ahogy illik (...). Máskor meg fejre állnak.

Az érzéseinkkel nem kormányozhatjuk az életünk hajóját, mert abból csak gyakori hajótörés sülne ki, nem más. Egy biztos iránytűre hagyatkozhatunk csak: arra, hogy mi a helyes.

Azt hiszem, életemben nem voltam még magányos. Még az egyedüllétem is kellemes társaságban telik, hiszen ott vannak az álmaim, képzeletem szárnyalása és játékai. Időnként még vágyom is egy kis magányra, hogy átgondolhassam, ami történt, ízlelgethessem a dolgokat.

Sosem rajongtam a macskákért (...). Megmentettem az életét, az ilyesmi meg kötelez a szeretetre. Majdnem olyan, mint életet adni.