Lángh Júlia

A vétek onnan ismerszik föl, hogy nyomasztja az ember lelkiismeretét.

Rettenetes távolságok lehetnek a kívülről látható és a belül rejtett dolgok között. Hiszen az igazi bohóc a szívében zokog, de nem mutatja. Azért szeretik, mert szórakoztató, és nem azért, amit magában érez.

Mindenre szabad gondolni (...), semmiért nem kell szégyellned magad, ami eszedbe jut, csak az a fontos, hogy tudd a különbséget a gondolat és a kimondott szó között.

Az, fiam, hogy tudsz valamit, még semmit sem jelent, ha más az Isten akarata.

Ha egy hatalmas hazugságnak pontosan az ellenkezőjét mondják, az még nem biztos, hogy igaz.

Amikor megszülettem, már harmadik éve tartott a világháború. Hogyhogy akkor is születtek gyerekek? Kérdeztem szüleimtől, hogyan lehetséges, hogy az emberek háború idején gyerekcsinálással foglalkozzanak? Azt válaszolták, hogy akkor is ment tovább az élet - ezt nem értettem, úgy gondoltam, az élet állt, sőt, visszahúzódott, megsemmisült, menni csak a háború ment.

Nyitogattuk az érzékelés kapuit, kiderült, hogy a dolgokat másképpen is lehet látni, hogy mindennek sokkal több aspektusa és rejtélyes összefüggése van, mint gondoltuk, hogy valóság és nem-valóságnak hitt valóság határai átjárhatók, hogy az idő talán mégsem lineáris, sőt kérdéses, hogy egyáltalán van-e. Megpróbáltunk kilépni szűkös önmagunkból, nem akartuk elhinni, hogy a világ csak annyi, amennyit véges testünkben és szellemünkkel felfogni képesek vagyunk.

Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amelyik a gubancot okozta, váltani kell, másképpen nézni, látni, csinálni a dolgokat, hogy az egyén, a társadalom, az egész bolygó súlyos bajaira sikerüljön valahogy megoldást találni.

Nálunk a nemzeti ünnep nem felszabadult öröm, hanem vagy hatalmi gumibotokkal szembenéző bátor, vagy, gyakrabban, hamis zászlók alatt lapuló hamis vonulás volt; mindenképpen bonyolult, ellentmondásos, szenvedélyekkel és aktualitásokkal terhelt dolog.

Nincs az embernek kedve beszélgetni, ha már semmi sem közös, ha a felek már nem kívánják megosztani sem ágyukat, sem gondolataikat, de még az ételüket sem.

Inkább kevés pénz és békés élet, mint sok pénz és nagy hajrá.

Minden szülő azt hiszi, hogy amit csinál, azzal jót tesz a gyerekeinek. És hogy ő jobban tudja, mi a jó nekik.

Egy házas- vagy élettársat többek között arra is tartunk, hogy legyen kin levezetni az indulatokat.

Az ember nem mindig olyan rettentően önálló, amilyennek tudni szeretné magát.