Lángh Júlia

Nagy próbatételek esetén tudjuk csak meg igazán magunkról, kik vagyunk.

Az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.

Azt nem értem, a híres világutazók miért szokták titkolni leírásaikban, hogy a nagy kalandok kis pillanatait a kínzó kényelmetlenségek töltik meg. Márpedig kis pillanatokból áll az életünk. És akad köztük feledhetetlen.

Az örökös segélyezés mindent elrontott Afrikában, ezt most már kijáró jussnak tekintik, a nyugat meg fizet, mert rossz a lelkiismerete, de ha nem fizetne, a dél emlékeztetné rá, hogy ez a dolga.

Rendben van, hogy egyszer élünk, de ebbe próbáljunk bezsúfolni lehetőleg minél többféle létet.

Szabadságnak lennie kell, de ha nincs, akkor mi megteremtjük magunknak kicsiben.

A szerelem tilalma csak emberi találmány, célzatos bűntudatkeltés, hiszen tapasztalom, hogy a szerelem a legnagyobb erő, amely az arkangyalok ujjongása közepette elevenen röpít a mennyországba.

Mindig ingadoztam tartózkodás és teljes odaadás között, hogy aztán a kellő habozás után kitárt karral vessem magam a működő vulkánba, amit majd megbánok, miközben recsegnek-ropognak égő csontjaim.

A szerelem nem magától jön, hanem csináljuk.

Azt hívják szerelemnek, amikor az ember fenntartás nélkül és nem múló kíváncsisággal figyeli egy másik ember kibontakozását, csak ámul, és hálát ad a Teremtőnek, hogy ilyen lények is élnek a földön.

Lehet, hogy a világ nem is olyan, amilyennek látjuk, tapasztaljuk és leírjuk, mert van egy szféra, ahol éppen az ellenkezője igaz annak, amit a józan eszünkkel bizonyítottnak hiszünk.

Ha valaminek a tudására nem érett meg az ember, akkor hiába vannak előtte a bizonyítékok.

A felnőttek testi fölénye, még akkor is, ha éppen nem tesznek semmi rosszat, nyomasztó és megalázó tud lenni.

Egy anyának nem lenne szabad meghalnia, amíg nem szül a lánya.

Ha nem merjük megmondani egymásnak, amit gondolunk, akkor sok minden a torkunkon akad, és ott, kőkemény gombóc formájában, hosszú időn át kellemetlenkedik.