Karafiáth Orsolya

Minden könyv hozzánk tesz valamit.

Kezdem érteni, milyen könnyű egy ideig emlékezni (...), és aztán milyen könnyű elfelejteni először a lényegtelennek tűnő, majd a fontosabb élményeket is. Pedig hát leginkább ezek tanúsítják, kik is vagyunk mi.

Én itt, te ott, így szeretlek téged. Létem minden mozzanatában, a környezet kis mozaikjaként.

Nem lehet csak úgy, büntetlenül portrékat nézni. Az arcok mindig életre kelnek a nézőnek, megelevenednek, megérintenek és válaszolnak.

A harmincöt-negyvenéves nők azok, akik megnézik a napi sorozatadagjukat egy pohár vörösborral a kezükben, szipogva, majd szuper marokkói csokifelfújtak készítésébe ölik minden (bármi másra fordítható) energiájukat, aztán eszetlenül plasztikáztatnak, utcaharcokat kezdenek tanulni, pszichológushoz járnak, meg ezobio szakértőkké válnak, holott csak egy dolog kéne nekik: a szembenézés, majd a felismerés, hogyha önmagukat elfogadják (megkockáztatom: megszeretik), és elhiszik, hogy van még élet a halál előtt is, akkor olyan kisugárzásuk lesz, ami nem mérhető össze 47 dkg szilikonnal vagy klinikailag kisimított szemkörnyékkel.

Senkit nem lehet a kis szomorúságaiból megismerni.

Mindent szabad annak, aki egyszerre fenséges és nevetséges.

Ha nem úszkálnak előttünk a zsírkarikák a nagyi húslevesének a tetején, ha nem tölti be a lakást a nagyi rántott húsának a szaga, ha a nagyi fonott kalácskájából nem csurran ki a nagyi házi készítésű, titkos családi recept alapján készülő baracklekvárja, és ha nem gőzölög a nagyi utánozhatatlan kakaója az asztalon, akkor beáll a csend pár udvarias "hogy vagy" után, mert hiába, egy nagymama csak a konyha felől értelmezhető.

Egy gyerek pontosan megérzi, ha nem jól szeretik. Nem tudja megfogalmazni, de szorongani kezd, leértékeli magát, taktikákhoz folyamodik, hogy több, igazabb szeretetet csikarjon ki.

A művészet "feladata" nem a szórakoztatás, hanem megmutatni a világból, az emberből valami fontosat; amin nem biztos, hogy halálra röhögjük magunkat.

A halál a legjobb, ami történhet valakivel, hiszen a menny sokkal jobb a földnél, mert míg itt csak a nyomorúság, a szenvedés van, ott mindig jó az idő, és mindenkinek rengeteg szép arany ékszere van, és nem kell mosogatni, takarítani, nem kell törődni senkivel.

Most, hogy elindulsz életed nehéz útján, tudnod kell, pontosan mit is keresel. Igazi társ nélkül nehéz az élet. (...) Életed legfontosabb feladata, hogy rátalálj erre az igazi partnerre.

A legeslegfontosabb dolog az életben, hogy a választottadnak legyen humora. És megfelelő humora legyen. (...) Amin szívből tudsz nevetni.

Nem kell mindenkivel törődni, nem mindenki ember, aki annak látszik.

Egy válás még nem a világ, de ezt azok mondják, akik még sosem váltak.