Jorge Bucay

Erőlködni... csak szorulás esetén érdemes.

Ha egyszer elönt bennünket a méreg, a harag vagy a bosszúság, akkor az egyetlen módja, hogy megszabaduljunk tőle, ha kiadjuk magunkból és cselekvéssé alakítjuk át.

Megnevezni annyi, mint meghatározni, és amit meghatározok, azon már uralkodom is.

A választottammal való együttlét legborzasztóbb tulajdonságaimmal szembesít, amelyeknek egyébként, ha egyedül vagyok, nincs alkalmuk a felszínre kerülni.

Hajónk csak akkor nem süllyed el a kapcsolat vizein, ha megmutatjuk magunkat, ha tudatában vagyunk annak, ami végbemegy bennünk, ha nem tagadjuk le, vagy nem teszünk úgy, mintha minden rendben lenne.

A szeretet akkor kezd épülni, amikor már látni, ki áll előttem, amikor felfedezem a másikat. Ekkor lép a szeretet a szenvedélyes szerelem helyébe.

A konfliktusokban lehetőséget kell látni: felfedezhetem, megismerhetem magam, mindig tudatosítva, hogy éppen mi bánt, és ebből tanulhatok.

Fontos megtalálni az egyensúlyt a tartózkodás és az érzelmek kinyilvánítása között.

A legtöbben azért állnak harcban, mert mindenáron meg akarják győzni egymást, ki-ki a másikat, hogy az ő álláspontja a helyes. Induljunk ki abból, hogy nincs helyes álláspont.

Örüljünk az érzelmek változékonyságának, és társunkat illesse meg ugyanez. Éljük át szabadon a kapcsolatokban rejlő titokzatosságot!

Az egészség nem más, mint ajtókat, ablakokat nyitni a világra.

Ha le kell mondanom önmagamról ahhoz, hogy a másikkal éljek, akkor nem működik a viszony.

Szeretni nem jelenti azt, hogy egyformán gondolkozunk, sem azt, hogy jobban szeretlek magamnál. Az a kérdés, hogy tisztelsz-e olyannak, amilyen vagyok.

Választás nélkül nincs szabadság. Szabadság nélkül nincs igaz szerelem.

A zűrzavar, ha az ember egy darabig megengedi magának, végül mindig bizonyossághoz vezet.