Jeffrey Eugenides

Lehet, hogy nem is olyan jó ötlet feleségül venni azt, akire világéletünkben vágytunk. Lehet, hogy miután megszereztük, ráununk, hogy azután valaki más után vágyakozzunk.

A logikus érvelés, az is csak ugyanolyan vitázási módszer, mint a többi, nem? Csak azért hisszük, hogy az az abszolút tuti, mert nálunk, Nyugaton, így szokás vitázni. (...) Pedig hát azt sem szabad ám elfelejteni, hogy a nyelv maga, már csak természeténél fogva is, illogikus. Tehát ki kell okoskodnunk magunkat az okosságból.

A gyógyszerek csak lelassítják a folyamatot, de a vég akkor is elkerülhetetlen.

Aznap, hogy elmentél, lefeküdtem, és egy álló hétig fel sem keltem az ágyból. Feküdtem, gondolkoztam, hogy miért is rontottam el életem legnagyobb esélyét. Hogy együtt lehetek valakivel, aki szép, okos és egészséges. Azzal, akivel egy csapatban játszhatnék.

Az álmok annak valók, akik alszanak, Az élet a fontos, hát megragadd!

A világ csupa érzelem, s ide-oda hánykolódik a teremtményei között.

A gyász természetes. Hogy túljutunk-e rajta, az döntés kérdése.

A lányok valójában álcázott nők, akik már jól ismerik a szerelmet, sőt a halált is, s (...) nekünk pusztán annyi a szerepünk, hogy a szükséges kísérőzenét szolgáltassuk mindehhez.

Sose tudhatod,mitől kattan be az emlékezés (...). Egy csecsemő arcától. Egy csengőtől a macska nyakörvén. Bármitől.

Valójában csak kétféle gyerek van: az üresfejűek (színpompás virágok, kutyák és vitorlás hajók), illetve az intelligensek (pusztuló városok, borongós absztrakt képek).

A mai világban az elhúzódó gyermekkor, melybe az amerikai életforma kényszeríti a fiataljait, gyakran senkiföldjének bizonyul, ahol a kamasz egyszerre érzi magát elvágva a gyermekkorától és a felnőttkortól is.

A kamaszok arrafelé keresik a szeretetet, ahol megtalálhatják.

A közös rítusok utánzása megkerülhetetlen lépcsőfok a felnőtté válás folyamatában.

Manapság a gyárak felől érkező, változó irányú szelek és a föld emelkedő hőmérséklete miatt a hó nem zuhatagokban esik már le, hanem az éj leple alatt, lassú rétegekben, akár a szétmálló buborékok. A világ, ez a megfáradt művész, egy újabb összecsapott évszakkal szúrja ki a szemünket.