Gerlóczy Márton

A szerelem, az szerelem, és az együtt töltött idő minden másodpercét becsülni kell.

Aki azzal foglalkozik, hogy jól érzi-e magát, hogy a körülmények összejátszanak-e végre ahhoz, hogy jól érezze magát, az, feltételezem, hogy ebben az erőlködésében, ebben a nagy csodavárós mosolygásban a legboldogtalanabb, legszegényebb ember közöttünk.

Nem sajnálom már azokat, akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel és a tehetségükkel, mert lényegében mindenki ilyen, és mindenkit nem sajnálhatok.

Az ember viselkedését túlnyomó többségében tiltások vezérlik és formálják. Hol kevesebb, hol több szükséges belőlük. Hol belátják ezt, hol nem.

A világnak van egy rendje, és ezt a rendet azok szokták diktálni, akik csak kapni szeretnek, adni nem.

Az élet túl hosszú otthon, de túl rövid ahhoz, hogy az ember otthonra leljen máshol.

A mi generációnk több életet is él párhuzamosan, mert havonta megnéz átlagosan két-három amerikai filmet. Álmaiba, vágyaiba, tetteibe, személyiségébe beépülnek ezek az idegen helyek, terek, gesztusok, indulatok, és együtt él velük tovább. Ezeknek a fiataloknak a többsége - köztük én is - életében ha egyszer jut el oda, amit a dobozban egész életében bámult és bámulni fog, ekképpen aztán, amikor egyszer csak ott van, akkor valójában nem ott van, hanem az emlékeiben.

Örülök, hogy élek, és kész. Illetve nem érdekel, hogy nem örülök, hogy élek, de ez végeredményben ugyanaz.

Nem elég a hidak lerombolásával elfoglalni a várost, újakat is kell építeni.

Mit keresek én itt? Ezt a kérdést mindig felteszi magának az ember. Mit? Semmit! Otthon mit keresek? Magamat, a munkámat, a családomat, pénzt, mit keresnék? Semmit! Nem keresek, vagyok.

A harmónia ugyanolyan unalmas egy idő után, mint a ritmus. A dráma, a vígjáték, az üldögélés, a munka, a semmittevés. Minden unalmas, amiről tudjuk, hogy micsoda.

A legnagyobb öröm, amit a gazdagság szerezhet: a szegénység. Megtehetem, hogy szegény legyek. Órákra. Napokra. Hetekre. Megtehetem, hogy élvezem.

A gazdagok ott követik el a legnagyobb hibát, hogy nem magukkal foglalkoznak, hanem azzal, hogy gazdagok. Hogy gazdagabbak másoknál. Állnak az első sorban a tükör előtt, de nem magukat nézik, hanem a többieket, akik mögöttük szenvednek. Pedig valójában ők szenvednek, de ezt nem látják, mert nem nézik.

Az embernek semmi se jó. (...) Csak akkor érzi jól magát, ha nem érez semmit, mert túl sok mindent érez. (...) Csak akkor élvezheti ezeket az érzéseket, ha van helye és ideje feldolgozni, kipihenni őket. (...) Csak akkor nem fárad el ebben a pihenésben és feldolgozásban, ha van valami, amitől újra jól érzi majd magát, mert nem érez semmit. Körforgás. Rend. Szenvedés és öröm és pihenés és szenvedés és öröm körforgása.

Nincs szükség rá, hogy megítéljük, mi jó, és mi rossz. Egyszerűen mindent csak hagyni kell folyni a maga medrében.