Gerlóczy Márton

Gyűlölöm a tetoválásokat. Csak az tesz magára jeleket, aki nem tudja, hogy kicsoda. Igaz, senki sem tudhatja igazán, hogy kicsoda, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az teszi magára, akit nem is érdekel, hogy kicsoda.

Száz kiló alatt a férfi csak karácsonyfadísz.

Az élet kegyetlen és csodálatos, mint egy hajnali okádás.

Soha nem olvasok közterületen. Pláne nem villamoson. Nem szeretem, ha látják, hogy mit olvasok. Nem szeretem, ha sejtik, hogy miféle lehetek. Ne legyen rám írva semmi.

"Élj úgy mindennap, mintha ez lenne az utolsó napod." "Egy mosoly nem kerül semmibe." Mi a szarért mosolyogjak, ha ez az utolsó napom? Holnaptól nem láthatom azokat, akiket szeretek. Nem ihatok vodkát. Nem ehetek brokkolit. Nem lehet zsíros a kezem. Nem túrhatom az orromat. Nem tervezhetek, és nem is örülhetek annak, hogy tervezek.

Minden aranylelkű lány (...) azt hiszi, minden úgy van, ahogy éppen megéljük. Mindenki olyan, mint amilyennek abban a pillanatban látjuk. Senki sem olyan.

A beágyazásról mindig a halál jut eszembe. Azok az emberek, akik már reggel azt várják, hogy újra aludhassanak és elmenekülhessenek, mert fosnak az élettől.

A vevőnek mindig igaza van. Ezt egy olyan világban fogalmazták meg, amikor a vevő még vevőként viselkedett, és tisztelte azt, aki kiszolgálta.

Túlsúlyos az egész rohadt északi félteke. Olyan ez a bolygó, mint a szomszéd hentes mérlege.

Mutasd meg, hogyan ünnepelsz, és megmondom, ki vagy. Mutasd meg, hogy úgy ünnepelsz-e, ahogy azt javasolják neked, és megmondom, ki nem vagy.

Én a lefekvés és az elalvás közti időszakot előregondolkodással vagy álmodozással töltöttem mindig is. A kettő valószínűleg ugyanaz.

Ha valaki nem találja fel magát egy városban, ha be van szarva, hogy mit ehet, és mit nem, mit ihat, és mit nem, az miért nem marad otthon? Én amikor félek, otthon maradok.

Tenni kell, tervezni kell, mozgatni a szálakat és a világot, hogy az veled mozogjon tovább, és mindezt gátlástalanul kell tenni, mert ha a gátlástalanoké a világ, akkor a gátlásosak elbuknak.

Nem tudok választani csendes otthon és zajos otthontalanság között. Mindig menni és mindig maradni kell. Így aztán sehová nem jutunk, miközben mindenhol megfordulunk.