G. Hajnóczy Rózsa

A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás. De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek adja.

A békét csak a tudás adhatja meg.

A lélek vándorol, s minden újabb megtestesülésében tökéletesebben bontakozik ki.

Csak az élet a valóság, a halál múló állapot, más alakban, más összetételben folytatódik az élet.

A boldogságot az ember önmagában hordozza, mindenütt és mindenhová.

A legszebb percek azok, melyeket szeretetteljes aggódó várakozásban töltöttünk el. Ennek minden részecskéjét féltő gonddal számoljuk meg, mint szívverésünk apró ütemeit, ha lázban ég a testünk. A közömbös órák jeltelenül suhannak tovább. Az élvezet és bírás órái értéktelenek, bármilyen hosszúra nyúljanak is. Álmodjál tovább, és ápold álmaidat, valóra fognak válni!

A hit az az áram, amely tüzes szikrát tud csiholni a kőből, megvilágítja a sötétséget és feltámasztja a holtakat.

Az életben két erő segít: a felejtés és remény.

Az élet maga a legtökéletesebb regény.

Vajon van-e az emberi szenvedésnek is órája, amikor a szeretet napja felszikkasztja a bánat könnyeit, és a vigasz szele elkergeti a sorscsapások sötét felhőit?

Születésben és halálban minden ember hasonlóvá válik.

A halál pillanatában az ember elereszt mindent, a tenyeréből kihullajt mindent, és nem kíván megragadni semmit.

Az emberek boldogsága az álomban ragyog.

Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet.