Idézetek a vallomásról
Ilyen nem voltál még soha, mint ott, abban a búcsúpercben. Szeretlek... peron, éjszaka, bánattól hideg kéz kezemben...
Én áldom a sorsom Minden áldott percben, Hogy rám bízott téged, És rád bízott engem.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.
Bizalmat csak egyszer Adok, és csak egyszer Kapok, mégsem kell félnünk, érzem, mert A közöttünk gyúlt szikra Hatalmas tűz mára, Gyönyörben és mélyben hűség védett vára.
Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám!
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.
Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.
Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem, Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Szeszélyes, bús ajándék E rímes, furcsa játék, Ó, zokog, bár negédes - Fogadd szivedbe, édes!
Te vagy a kezdet, és te vagy a vég, Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég, Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél, Mindig velem legyél!
Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el.
Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. (...) Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.
Körülöttem az emberek mind szerepet játszanak, de ha veled beszélek, az vagyok, aki lenni akarok.
Los Angeles-i tündérmese c. film
Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel.
Facebook
Pinterest