Idézetek a vallásról
Mondják, valahányszor az idő közelg, Melyben Urunk születését innepeljük, Egész éjjel zeng e hajnal-madár; S hogy akkor egy se mer mozdúlni szellem; Az éj ártalmatlan; planéta nem ver, Tündér nem igéz, nem bűvöl boszorkány, Oly üdvös, oly szentelt azon idő.
Én nem vagyok harcos ateista; úgy érzem, mindenki higgyen abban, amiben akar. De az, hogy valakinek különös babonái vannak, még nem bizonyíték a lelki nemességre. Ha valaki, mondjuk, vallásos, ettől még nem lesz automatikusan jó ember.
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics
A szabad egyház eszméje s a vallások egyenjogúsága azt kívánja, hogy a hon minden polgára, bármely hitfelekezethez tartozzék is, szabadon élhessen saját vallásának tanításai szerint, ha azok az állam céljával nem ellenkeznek és mások hasonló jogait nem sértik.
A keresztes hadjáratok során a harcos szerzetesek mindig megtalálták a Bibliában a hitetlenek elleni kegyetlen erőszak igazolását, hiába utasította el Jézus egészen egyértelmű szavakkal az erőszakot. A szükség törvényt bont, vagy ezúttal inkább törvényt értelmez át.
Ha az emberiség valamennyi tagja ugyanazt az értelmetlen ősnyelvet beszélné, amit valamikor fajunk hajnalán a majomemberek, akkor sokkal jobban megértenénk egymást, nem lennének viták, és talán nem lennének vallási nézeteltérések sem. Ha az emberiség egyetlen nyelvet beszélne, lenne az bármilyen primitív is, mindenki tudná, hogy a keresztények és a buddhisták, a mohamedánok és a sintoisták, de még a közép-amerikai indiánusok is gyakorlatilag ugyanazt az istent imádják, csak éppen a saját kultúrájuknak megfelelő hit-jelmezbe öltöztetik a Teremtőt...
Semmi kifogásom az égi hatalmakkal folytatott konstruktív párbeszéd ellen, de azt hiszem, hogy azért nem muszáj állandóan rajtuk lógni.
Mindig lesznek olyanok, akiknek mankó kell az élethez, és kell a tudat, hogy nem lesz ezzel vége, és van valami a halál után. Valahol mindegyik vallási útkeresésnek, kapaszkodónak ez a gyökere: a buddhista például újjászületik, a keresztény meg a Mennyországba megy, az iszlám hívőt, öngyilkos merénylőt még hetven szűz is várja, és mindenki a sajátját gondolja igaznak. Ez már magában erősen megkérdőjelezne bennem dolgokat.
Ha Isten szabad akaratot adott neked, akkor hogyan lehet minden Isten terve szerint? Ha viszont minden Isten terve szerint alakul, akkor meg hogyan lehetne szabad akaratod? Szóval miért van az, ha valami szarság van, például háború, éhezés, vagy csontrákos gyerekek, akkor az mindig az ember szabad akarata szerint történik (...). Ha valami viszont tuti jól megy, az meg már Istennek köszönhető?
Fakultatív ateistának vallhatnám magam: nem hiszek az Édenből kiűző, Káint testvére ellen fordító, az élővilágot vízbe fojtó, Bábel népének alkotásvágyát káoszba fullasztó, Egyiptom elsőszülötteit angyalaival megölető Istenben. (...) Amíg ilyen istenképpel élünk, és nem tagadjuk meg a patriarchális törzsi társadalomból örökölt, zsarnoki arculatát, nem nyerhetjük el a megjövendölt, békességesebb világot, a szeretet megjövendölt országát.
Nem vagyok vallásos, nem hiszek Istenben, de hiszek a keresztény elvekben, a szeretetben és fontos, hogy tartozzam valahová...
Nem inkább az ember képzelte el istent a saját képmására, mintsem hogy isten teremtette volna őt saját hasonlatosságára? De ne kardoskodjunk emellett; hiszen aki ilyen nézetet melenget agyában, az a pokol lángjaira kárhoztatja magát. Csak említsük meg egy filozófus rosszmájú megjegyzését: ha a macskák isteneket csináltak volna maguknak, akkor egerek után szalajtatnák őket.
Miként a szerelem és a zene, a vallás is természetes dolog. Csakhogy ugyanilyen természetes a dohányzás, a háború vagy a halál is.
A minket körülvevő univerzum indifferens a szenvedésünkre vagy boldogságunkra. Lényegtelenek vagyunk, felcserélhetők az isteneink számára, akik nem foglalkoznak velünk soha. Feladatunk, hogy imádjuk őket, de nem kapunk majd tőlük vissza semmit. Nem is várhatunk el tőlük semmit. Az már önmagában is bűn. Soha nem tudhatjuk, mikor elégítjük ki az Urak akaratát. De a Nagyúr életünk minden pillanatában figyel minket. Mindig és örökké, ha már meghaltunk, akkor is. Vagy akkor csak igazán.
Egy vallásháborút úgy is meg lehet nyerni, ha megcsonkítod azt, amit az ellenfeled tisztel.
A hit-vallás olyan, mint a szerelem. Az ember életének minden pillanatát átitatja, minden gondolatában, szavában és cselekedetében benne rejlik.
Facebook
Pinterest