Hans Rath
1965. november 3. — német író és forgatókönyvíró
Egy tönkrement házasság egész hasznos lehet, ha az ember másoknak próbál segíteni, hogy megmentsék a kapcsolatukat. De megértem, hogy az emberek nem szívesen járnának olyan pszichológushoz, aki a saját életét sem képes kézben tartani. Ahogy bulimiás táplálkozási tanácsadóhoz sem. Vagy kövér fitneszedzőhöz.
Minden lélek halhatatlan. De néhányan közülük olyan állapotban vannak, amit a legtöbb ember életnek sem nevezne. Ez egyfajta álomtalan alvás, majdnem azt mondhatnám, hogy kóma. Előfordul, hogy egy-egy lélek felébred ebből az állapotból. De olyanok is vannak, akik olyan sokáig alszanak, hogy nem tudni, magukhoz térnek-e valaha is. Hogy miért van ez így? Őszintén szólva halvány fogalmam sincsen. De mindenesetre ez az állapot már nagyon közel van a halálhoz.
Isten nemhogy kockázik, de rulettezni is szeret. Meg Black Jackezni. Sőt, Isten néha pókerezik is. (...) Aki nem szerencsejátékos, az tudna olyasmit teremteni, mint az ember?
Az ember sose tudja, mikor elég. Ez gyakorlatilag mindenre érvényes. Evésre, ivásra, munkára, pénzre. Akinek jó élete van, jobbat akar, akinek jobb, az még jobbat. A csórók milliomosok akarnak lenni. A milliomosok milliárdosok. Aki meg már milliárdos, az az összes milliárdos közül a leggazdagabb akar lenni.
Most már csönd van. Hamarosan alkonyodik. A levegő hideg és tiszta. A távolból olykor-olykor tűzijáték-rakéták durranása hallatszik, pedig az új év majd csak néhány óra múlva veszi kezdetét. Az emberek türelmetlenül várják, hogy megszabaduljanak a régitől, és üdvözölhessék az újat.
A gondolat, hogy a mai este a szeretet ünnepe, mintha néhány fagyos lélegzetvétel idejére jobb hellyé tenné a világot. És ezen az sem változtat, hogy nemcsak ölelkezés és csókolózás, de veszekedés és verekedés is lesz a fenyőfa alatt. A lényeg a gondolat. És lehet, hogy ennyi a titka az egésznek.
Egy terapeuta éppoly kevéssé védett a neurózistól, mint egy fogorvos a szuvasodástól.
Intelligens elmebetegek tudják, hogy nem kell a világképük minden egyes részletét megmagyarázniuk. Elég, ha az állításaik ellenkezőjét sem lehet bizonyítani.
Meglepő, mennyi mindent képesek vagyunk elhinni mi, emberek, mert tudni véljük, hogy úgy van.
Semmi kifogásom az égi hatalmakkal folytatott konstruktív párbeszéd ellen, de azt hiszem, hogy azért nem muszáj állandóan rajtuk lógni.
Az emberek nem szeretik, ha rájuk erőltetnek valamit, akár jó döntés az, akár nem.
Mi, emberek mindig szeretnénk valami jelét kapni annak, hogy van egy másik világ.
Furcsa. Ha egy férfi cselekszik gyakorlatiasan, akkor ő egyenes és következetes. De ha egy nő, akkor ő mindjárt hideg és számító.
Semmi nincs, ami konkrétabb volna, mint egy érzés. Ez az oka annak, hogy az emberek nem ismeretekre vágynak, hanem szerelemre, boldogságra és barátságra.