Idézetek az üzletről
A szexuálisan frusztrált, kulturális rabságban tartott, érzelmileg és lelkileg fogyatékos tömegember a kétségbeesetten üldözött boldogság reményétől hajtva maga az ideális fogyasztó, s egy személyben a gépsor vagy monitorsor mögött költekezésének forrását nap mint nap megtermelő tökéletes profitgyártó biorobot.
Vásárlóként csak a pénztárcánkkal szavazhatunk, de azzal szavazhatunk. Ha viszont azt akarjuk, hogy megértsék az üzenetet, egyértelműen kell fogalmaznunk.
Eme bizonytalan világban mi sem bizonyosabb, mint a kaszinók bérlőinek az állatoslutri, minden szerencsejáték bizományosainak bevétele és haszna: sokaktól nyernek, kevesek javára veszítenek, degeszre tömik magukat, urasan élnek.
Még ha háborúban is áll két ország, az üzletemberek és a tudósok között azért nem szakad meg a kapcsolat.
Ha csak egy fiam lenne, abból zenészt faragnék. A másodikat szobrásznak vagy festőnek taníttatnám, a harmadikat írónak vagy újságírónak. A negyedik azonban feltétlenül tőzsdei spekuláns lenne: valakinek gondoskodnia kell a másik három szegény testvérről.
Az elemző gondolkodik, a tőzsde irányít.
A politika és a tőzsde gyakran kéz a kézben járnak. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a politikai titkok tudói gyakran kísértésbe esnek, hogy hasznot húzzanak ismereteikből.
Ha kizárólag csak a gazdasági előnyökkel és a pénzügyi mutatókkal törődünk, akkor egy olyan kultúrát erősítünk, amely a minőség ellen dolgozik.
Az üzlet és a gyógyítás nem jó párosítás. Ha az orvosok a profit maximalizálásra törekednek ahelyett, hogy azt tennék, ami a betegük szempontjából a legelőnyösebb, az komoly érdekellentéteket szül. Az egészségügyben a legtöbb drága és veszélyes beavatkozást a profit és az elvégzett kezelések utáni sajátos térítési rendszer motiválja.
Nem azért adok magas fizetéseket, mert sok pénzem van. Azért van sok pénzem, mert magas fizetéseket adok.
A vérbeli kereskedő képes félelmet gerjeszteni az emberekben. Teremtsd meg a bizonytalanság légkörét; mondd nekik, hogy rossz a szájszaguk vagy zsíros csimbókokban lóg a hajuk. De a közrettegésbiznisz mellett a rágógumi és a hajbalzsam bakfitty. Ez elől nem lehet elfutni.
A reklámnak a termék lényegét kell megfogalmaznia egy tömör üzenetben. Persze pocsék terméknek hiába a nagy reklámkampány - úgyis hamar kiderül a turpisság. Átlagos termékeknél azonban fontos a pozitívumok kiemelése.
A tőzsdére vitt vállalatok részvényéi, főleg, ha nagyléptékű technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos vállalkozásról van szó, szélsőségesen ingadoznak, egyrészt a belső teljesítmény, másrészt pedig a gazdaság pillanatnyi állapotának függvényében. A tőzsde mániákus depressziós világa pedig elvonja az ember figyelmét, és nem hagyja, hogy a nagyszerű eredmények elérésén dolgozzon.
Olyan sok tévéreklámban látunk autókat és kamionokat, hogy szép lassan immunisak leszünk rájuk, és már nem is figyelünk oda a hirdetések tartalmára. Ez rendben is van. Mert tényleg nem sok említésre méltó dolog szerepel bennük. A reklámokba minimális erőfeszítést fektető autógyártók évtizedek óta pontosan ugyanazt igyekeznek eladni: egy kicsit tágasabb, egy kicsit kevesebbet fogyasztó, egy kicsit könnyebben kezelhető autót, esetleg egy extra pohártartóval. Aki már egyáltalán nem talál semmi érdekeset az autójában, amit méltatni lehetne, az hiányos öltözetű nőkhöz, szexi akcentussal beszélő férfiakhoz, és ha kell, szmokingban táncoló egerekhez folyamodik, hogy meggyőzze az embereket: terméke mindenki másénál jobb. A legközelebbi tévés autóreklámnál álljunk meg egy pillanatra, és figyeljünk oda, mit közvetítenek. Amikor rádöbbenünk, hogy a Volkswagen kezdőrészlet nélkül kínált "lízingakciója" annyit tesz, hogy "igyekszünk az autóvásárlást egy kicsivel kevésbé nyomorúságossá tenni" hirtelen megértjük majd, milyen mélyre süllyedt az autóipar.
A maratonfutók nem pusztán sportolók, hanem egyben befektetések is.
Facebook
Pinterest