Idézetek a tudományfilozófiáról
Tényekkel szemben csupán tényekkel lehet megmérkőzni.
Értelmezhető, következetes és statisztikailag szignifikáns korrelációkból általános következtetéseket a népességre vonatkozóan levonhatunk ugyan, de az egyént illetően korántsem bocsátkozhatunk megbízható jóslásokba. Vegyük például a dohányzást! Sok dohányos hal meg idő előtt a dohányzás okozta megbetegedésekben. Ám egyesek - valójában nem is olyan kevesen - igen magas kort érnek meg.
A tudományos érvek mögött valamilyen gyakorlati tény, tapasztalat, megfigyelés, kísérlet kell álljon. Gyakorlati bizonyíték nélkül a filozófia nem egyéb, mint az emberi elme sikamlós és csapodár szórakozása.
A legnagyobb hiba, amit a kísérletező elkövethet, ha önkényesen kizárja a "váratlan" eredményeket, amelyek nem illeszkednek az előzetes elmélet keretei közé.
Tudományos előrehaladás nem lehet meg tévedések nélkül. Amíg eljutunk az igazsághoz, gyakran kell végigjárnunk sok tévesnek bizonyuló mellékutat.
Bátorság kell az új eredmények kimondásához, bátorság kell a tévedések beismeréséhez is. Akiből hiányzik ez a kettős bátorság, nem érhet el igazán jelentős eredményeket.
Minden új eredménynek, forradalmian új gondolatnak meg kell vívnia harcát, hogy befogadja a tudományos közgondolkozás.
A világot a kölcsönhatásokon keresztül ismerjük meg, mégis a tudomány olyan törvényeket alkot, amelyekből kizárja a megfigyelőt, azaz "objektívnak" tekinti a törvényeket, amely független attól, hogy ki a megfigyelő, és attól sem függ, hogy milyen eszközökkel, műszerekkel jutottunk el az információhoz.
Minden új gondolatnak meg kell vívnia harcát, hogy teret nyerjen a fizikai világképben és elfogadottá váljon szélesebb körben is. A legnehezebb a gátak áttörése, amit a megszokott gondolkodási keretekhez való ragaszkodás okoz.
A tudomány a múlt tekintélyének lerombolása útján halad előre. Ha én hajlamos vagyok azt mondani, hogy az, amit ott leírtak, nem jó, nem jól csinálták meg, ugyanezt az értékítéletet a saját munkámmal szemben is alkalmaznom kell. Hogyan lehetek önkritikus? Ez a legnehezebb dolog. Sokkal egyszerűbb másnak a tételét bírálni.
Valaminek az alkotó megértése, legyen szó akár művészetről, akár történelemről, akár zenéről, akár természettudományról, nem tisztán értelmi folyamat, hanem érzéki és érzelmi is. A mélyreható felismerést - minden területen - rendszerint intenzív testi és lelki érzések kísérik, melyek gyakran akusztikai, kinesztéziai vagy vizuális formát öltenek. Ezeket az érzéseket nem lehet elválasztani magának a felfedezésnek a folyamatától. Az értelem nem tud a teljes személyiség elkötelezett részvétele nélkül működni, és a tudomány igazán az érzékeny, érzelemgazdag emberi elme talaján virágozhat ki.
Nem kell minden kutatási eredményt száz százalékban elfogadni, a statisztika néha nagyon rugalmas tud lenni.
Az igazi tudomány mindig nyitott, és mindig keres és kutat, és mindig képes továbbfejlődni.
Független megerősítés nélkül egyetlen tudományos eredmény sem áll meg a lábán.
Nincsenek (...) időben változatlan, örök érvényű kritériumok, amelyek egyszer s mindenkorra, szükséges és elégséges feltételek formájában megkülönböztetik a tudományos tudást a tudás egyéb formáitól.
Facebook
Pinterest