Idézetek a tudományfilozófiáról
A kísérleti és az elméleti kutatás mindig egymásra van utalva. Egyik sem juthat előre a másik nélkül.
A tudomány nem pusztán evolúciós fa; az ágak egymásba fonódnak, összekapcsolódnak.
A természet tiszta rendszer, abban csak tiszta válaszok vannak.
A valóság bonyolult részleteiben, de az alapelvek egyszerűek.
A tudomány a fogalmakat, amelyekkel dolgozik, nem készen találja; először mesterségesen meg kell alkotnia, és csak fokozatosan tökéletesítheti azokat. Az életből merít, azután ismét visszahat az életre.
A tudományt és a törvényt az különbözteti meg a vallástól, hogy (elvileg) semmit sem fogadnak el vakon, puszta hit alapján. Arra biztatnak minket, hogy kérdőjelezzük meg a bizonyítékokat, amelyek állítólag alátámasztják azt, amit el kellene hinnünk - vagy amiket egész addigi életünkben igazaknak hittünk -, és lehetőséget adnak arra, hogy megkérdezzük: valóban minden bizonyítékot elénk tártak-e, vagy az egésznek csak egy apró, kimazsolázott részét. Ha a meggyőződésünket nem támasztják alá a bizonyítékok, szabadon változtathatunk az álláspontunkon.
A természettudományt bizonyos értelemben úgy írhatjuk le, mint a természetre alkalmazott paranoid gondolkodást: természeti összeesküvéseket keresünk, kapcsolatokat látszólag összefüggéstelen adatok közt.
A tudomány senkinek nem tulajdona, így természetesen nincs senkinek joga megállapítani, mi a hivatalos és mi nem az! A tudományban a felismerések és felfedezések értékét a független ellenőrzés, a bizonyítás és a tudományos ismeretek rendszerébe való beilleszkedés szabja meg.
A természettudományban a fizikai kép gyakran sokkal fontosabb, mint a jelenséget leíró matematikai formulák.
Mint minden más művészet, az okoskodás és következtetés tudománya is olyan, a mely csak hosszas és türelmes tanulmány árán szerezhető meg, s az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy halandó ember ebben a tökéletesség fokára juthasson el.
A logika (...) önmagában nem képes valakit saját érzéki világából kivezetni, még csak arra sem kényszerítheti, hogy embertársai önálló létét elismertesse vele.
Nem minden ésszerű, amiben nincs logikai ellentmondás.
Egy-egy felfedezés igazolása, egy-egy felismerés helyességének bizonyítása mindig a nagy pillanat után következik; maga a kreatív aktus mind a tudós, mind pedig a művész számára fejesugrás a sötétségbe, ahol mindkettejüket saját, a legkevésbé sem csalhatatlan megérzései vezetik.
A tudományos haladás és az orvostudomány újszerű megközelítése, hogy tolmácsoljuk egymás felfedezéseit, illetve nézeteit, és azokhoz valami többletet magunk is hozzáteszünk.
Közel húsz év elég hosszú ugyan ahhoz, hogy a fiatalságunk elszálljon, de ennyi idő alatt kapcsolatok lényegileg nem változnak. A tudomány és a technika viszont két évtized alatt óriási tempót vehet, persze ha a butaság és előítéletesség nem akadályozzák a fejlődést.
Az a gondolat, mely szerint a természeti törvények léte egy törvényhozó létezését teszi szükségessé, voltaképpen a természeti és az emberi törvények fogalmának összekeveréséből adódik. Az emberi törvények felszólítások, amelyek azt parancsolják, hogy viselkedjünk egy bizonyos módon; de vagy betartjuk őket, vagy nem. A természeti törvények azonban pusztán leírásai annak, ahogyan a dolgok valójában viselkednek, s mivel pusztán a valóságos viselkedés leírásai, nem mondhatjuk azt, hogy kell lennie valakinek, aki erre a viselkedésre utasította őket.
Facebook
Pinterest