Idézetek a tudományfilozófiáról
A magasabb szinteken léteznek olyan jelenségek, amelyeket alighanem csak azok ismerhetnek fel, akik ezeken a szinteken vizsgálódnak - még akkor is, ha a szóban forgó jelenségek teljes mértékben összeegyeztethetők a fizika és a kémia már megismert törvényszerűségeivel, és később esetleg e törvényszerűségekből kiindulva is értelmezhetők lesznek.
Minden fogalmunk, amelyet a természet leírására használunk, korlátozott érvényű, nem a valóság sajátosságait fejezi ki, ahogy azt hajlamosak vagyunk hinni, hanem csupán saját elképzelésünket. Ezek a fogalmak a térkép részei, és nem nem a terepé.
A tudományos módszerek igazi célja, hogy biztos legyél abban, az anyatermészet nem vezetett félre, hogy azt higgyed, tudsz valamit, miközben erről szó sincs.
A modell olyan hazugság, amely segít meglátni az igazságot.
Az élettől való bizonyos távolságtartás hozzátartozik a tudós logikai munkájához, a teoretikus ember szellemi magatartásához. Mindent, amit meg akar ismerni, kénytelen magával szembehelyezni, a közvetlen élményből kiemelni, azaz objektiválni.
A természet a tudós kutató kíváncsi szeme előtt egészen sohasem engedi magát mindenestül leleplezni. De éppen ez a teljesen át nem hatolható leple a varázsa és a bája, amely a tudóst folytonosan a vizsgálódásra tovább ingerli, problématudatát feszültségben tartja.
A tudomány nem próbál magyarázni, s alig próbál interpretálni - a tudomány főként modelleket állít fel. Modellen egy olyan matematikai konstrukciót értünk, amely - bizonyos szóbeli értelmezést hozzáadva - leírja a megfigyelt jelenségeket.
Egyes fizikusok talán határozottan szubjektív előszeretettel viseltettek egyik vagy másik elmélet iránt. De alig lehet kétséges, hogy a tudományos "közvélemény" végül is csak azt a változatot fogja elfogadni, amely sikerrel mutatja az utat, szélesebb területeket tud meggyőzőbb erővel megmagyarázni.
A logika sosem hazudik.
Egy értelmes lény, aki minden adott pillanatban ismerné az összes, a Természetet elevenen tartó erőt és a benne lévő lények kölcsönös helyzetét, ha elég hatalmas értelemmel bírna, hogy adatait elemzésnek vesse alá, képes lenne egyetlen formulába sűríteni az univerzum legnagyobb testjeitől egészen a legkönnyebb atomokig mindennek a mozgását: egy ilyen értelmes lény számára semmi sem volna bizonytalan, és a jövő éppúgy, mint a múlt, jelen volna szemei előtt.
A célorientált kutatás csak megjósolható eredményeket hoz. (...) A biztos kutatás szorgalmazása mindannyiunkat egyszerre szegényít el. A valóban fontos áttörések mindig megjósolhatatlanok. Éppen a megjósolhatatlanságuk teszi őket fontossá: olyan módon változtatják meg világunkat, ahogyan nem számítottunk rá.
A tudomány fejlődését gyakran azt tartja vissza, hogy az emberek valamit lehetetlennek tartanak.
A Világegyetem, amelyben élünk, összefüggő, minden mindennel kölcsönhatásban van. Lehetetlen, hogy a természetről két elméletünk legyen, melyek különböző jelenségeket úgy magyaráznak meg, mintha semmi közük sem lenne egymáshoz.
Bármi is lesz a kísérletek eredménye, semmi sem változtathatja meg a legalapvetőbb és legfontosabb igazságot, amire a tudomány tanít bennünket: lehet bármilyen ragyogó az elméletünk, lehet benne bármennyi szép összefüggés – ha ellentmond a megfigyelési tapasztalatoknak, akkor helytelen.
A (...) tudomány (...) gyakran lényeges új felismeréseket sem enged érvényesülni, mivel ezek szükségképpen akadályoznák alapvető elkötelezettségei teljesítését. Ha viszont ezek az elkötelezettségek önkényes mozzanatot is tartalmaznak, akkor a normál kutatás lényegéből következik, hogy az új felismerés túlontúl sokáig nem fojtható el.
Facebook
Pinterest