Idézetek a tanácsról
Élj úgy, mint akinek minden lépését áldás kíséri. Élhetsz úgy is, mint aki elátkozott. De akkor átkozott leszel. Viszont: hogy élhettél és munkálkodhattál, történjék bármi is, mindenképpen áldás volt; s azért volt áldás, mert elátkozott mivoltodban is képes voltál észrevenni az élet nagy esélyeit.
Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!
S azt mondtam-e (...), hogy amit vársz, azt ne oly türelmetlenül, ne oly buzgón és akaratosan várd? Azt mondtam-e, hogy azt kell szeretned, ami épp van, hogy közben örömmel várhasd a várhatót? S vajon azt mondtam-e, hogy rágódni nem szabad, mert nem érdemes?
Szenvedni tudj és tűrni merj És várni, sírni, érni, A szirtek párnáján pihenj S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!
Az élet néha váratlan helyekre visz bennünket. De a jövőnk nincs kőbe vésve, ezt sose felejtsd el!
Magadra vess, ha homályban maradnál, mert nem engedi látnod a hamis kép, amit látnál, ha ahhoz nem tapadnál.
Ha minden ízt végigkóstoltál, lehet még egy, amit nem ismersz s éppen az a legízesebb, ha minden színt végigkevertél, lehet még egy, amit nem ismersz s éppen az a legszínesebb, ha minden formát végigmintáztál, lehet még egy, amit nem ismersz s éppen az a legformásabb.
Gyűlöld magad, de írj. Csak írj. Tiszteld a szellem káoszát, hallgasd a semmi hangjain sikoltozó harmóniát...
Ide hallgass, kis haver: boldogtalannak lenni sokkal könnyebb, mint boldogulni, márpedig én ki nem állhatom, ha valaki beéri a könnyű megoldással, ki nem állhatom a siránkozókat! Boldoguljál, a teremtésit! Tegyél a boldogságodért!
Szégyelld az elfogadott sok tarka semmit és csak a semminek látszó megfoghatatlannak örülj.
A boldogság, az öröm, a jó érzés tere és ideje benned van. Kicsit nő túl a bőrödön, azon az egy-két méteren belül van, amit mindenhová magaddal viszel, ahol azzal, hogy lélegzel, te kevered magad körül a levegőt. Ha dohányzol, amikor kifújod a füstöt, láthatod a kiterjedését. Kételkedj. Hajolj le, essél önmagadba. Ne akard folyton ott kezdeni, ahol a többiek.
Sok időt elfecséreltél. Lustaságból, gyávaságból, gyámoltalanságból, ostobaságból. Erősebb akarattal, céltudatosabban kellett volna élned. Nem folyton óvatoskodni, várakozni, lemondani. "Lemondani tudni a legnagyobb adomány" - ez mindig eszedbe jutott, ha valami nem sikerült. Aki ezt a bölcsességet kitalálta, az is menekült, vigasztalni akarta magát, mentséget, magyarázatot keresett. Erényt akart kovácsolni a kudarcból. Nem rossz. Úgy kellett volna, úgy kellene fordulni mindig, hogy a dolgok, mi több, a gondolatok, az érzések fényesebb oldala látszódjék, az a felük, ahová odasüt a nap. Merthogy valahová mindig odasüt, az biztos.
Hát bizony csak fordíts hátat, Hisz ő sem törődik véled; Ha lát, megvet, és ha dicsér, Akkor épen megcsal téged.
Ne becsülj le senkit, mert az alattad lévők miatt lehetsz te a csúcson, a kicsik miatt lehetsz te nagy és az ellenséged miatt lehetsz te a hős.
El kell indulni bátran hátra se nézve berántani az ajtót magad után akiket szeretsz úgy is veled maradnak.
Facebook
Pinterest