Idézetek a szülőről
Szülőként mindig vannak pillanatok, amikor adott esetben konfliktusba kell kerülni a gyerekkel - az ő érdekében.
Minden sokkal bonyolultabbá válik onnantól, hogy a gyerekek megszületnek. Az ember életének legszörnyűbb napja, amikor az első világra jön. Az addigi életednek vége. Sosem tér vissza. De aztán a gyerekek megtanulnak járni és beszélni, és onnantól az ember csak velük akar lenni, mert kiderül, hogy ők a legcsodálatosabb lények a világon.
A szülők gyakran jobban megszenvedik, hogy a gyerekük magányos, mint maga a gyerek.
Az egyetlen dolog, amely egyedivé tesz bennünket, a lehetőség, hogy életből életet fakasszunk. Az igazi és legnagyobb csoda a létezésünkben az, hogy egyesítve két icipici sejtet, egy apró lényt hozhatunk létre, aki a kettőnk génjeinek keveréke.
A sok munka, amit a gyereknevelésbe fektetünk - a fájdalom, a nevetés, az aggodalom, a könnyek - egyetlen szempillantással véget ér. És az idegesítő apróságokra, amik olyan fontosnak tűntek, a végén már nem is emlékszünk.
Ha gyereketek van, akkor már sosem tűntök el teljesen egymás életéből.
Könnyű manipulálni a gyerekeidet, ha azok meg vannak győződve róla, hogy teljesen ostoba vagy.
Egy anya az, aki képes szavakkal ki sem fejezhető vigaszt nyújtani egy sérült léleknek. És egy apa az, aki azt tudja mondani: "Ego te absolvo" és azt, hogy "jól vagyon, jó és hű szolgám" - és az ember hinni tud neki a lelke mélyéből.
Akiknek gyerekük születik, úgy viselkednek, mintha még soha senki nem csinálta volna előttük.
Nincs rosszabb, mint elhagyni a kórházat a gyerek nélkül, akiért odamentünk.
Tudod, mi a legnehezebb az anyaságban? Hogy többé nem marad időd gyereknek lenni.
A gyereknevelés olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, vagy legalábbis van róla véleménye. Minden kornak megvan az elgondolása az ideális gyermeknevelésről. De ezek nem többek divatoknál.
Félretéve minden önbecsapásunkat és nárcizmusunkat, kérdezzük meg magunktól: őszintén akarom, hogy a gyermekem olyan vagy valami hasonló legyen, mint én? Aki erre igent vagy nemet felel, annak valószínűleg komoly baj van az önismeretével és az önértékelésével. Elvégre nincs tökéletes ember, de mindenkinek vannak jó tulajdonságai. A reális válasz ilyenkor az: örülnék, ha gyermekemben ezt vagy azt a tulajdonságomat felfedezhetném, más tulajdonságaimat pedig nem szívesen látnám viszont benne.
Nem könnyű önmagunkat reálisan látni és el is fogadni, de ennél még sokkal nehezebb gyermekünket olyannak elfogadni, amilyenné fejlődik.
Amit a szülő hisz a gyermekéről, azt a gyermek tényként észleli, nem pedig feltevésként. Hiszen a gyermekek világában a papa és a mama a biztos pontok, amit ők hisznek, gondolnak, mondanak, az jelöli ki, milyen a világ.
Facebook
Pinterest