Idézetek a szülőről
Munkámat a szüleimnek ajánlottam. Ha a jó írás titka a "kevés beszéd, és minél többet megmutatni", hát ők egész életüket eszerint élték. Nem emlékszem, hogy egyszer is olyan közhelyekkel bombáztak volna, mint hogy "hiszünk benned" vagy "melletted állunk", viszont nem múlt el pillanat, hogy ne ezt sugározták volna.
Szülőként néha alig két csillagos, néha meg tíz csillagos napunk van. (...) De amikor végre kiürül a fészek, azt reméljük, minden vásárló elégedett, és visszajönnek majd az unokáinkkal.
Milyen ez az egész gyerek dolog? (...) A legjobb szó, amivel jellemezhetem, az a szörnyű. Szörnyű, szörnyű, szörnyű. Aztán történik valami fantasztikus. Aztán szörnyű, szörnyű, szörnyű. Aztán megint történik valami fantasztikus, és ez így megy egész nap, minden nap. És az egyik percben fuldoklom, mintha sóvárognék a régi életem után, de aztán történik valami apróság, ami varázslatos. Olyan elemi ereje van, hogy az egész fáradozás értelmet nyer. Ez a legjobb dolog a világon.
Sokkal könnyebb gondot viselni egy kisbabára, ha szeretjük.
Nem jó szülőnek kell lenni. Jó embernek kell lenni.
Néha szülőként könnyű úgy érezni, hogy nem teszel eleget, de hosszú távon a kis dolgok számítanak a legtöbbet, és azok válnak fontossá.
Galaxisokat is élmény figyelni, de egy gyerek első huszonnégy hónapja lélegzetelállító.
Nem lehet elég rutinosnak lenni a szülői feladatokban, mert minden gyerek más.
A rémes apa olyan, mint egy szálka az ember torkában. Nem lehet kiköpni és megszabadulni tőle, de lenyelni és megemészteni sem. Ha végül mégis sikerül valahogyan megszabadulni tőle, nyomot hagy. A külső szemlélők számára láthatatlan ugyan, ám te magad mindig érezni fogod a húsodban. A rémes apánál még az is jobb, ha az embernek nincsen apja.
Amikor meghalnak az anyák, nem mennek azonnal a mennyországba. Külön engedélyt kérnek Istentől, hogy a Földön maradhassanak még egy kis ideig, és felügyelhessék a gyermekeiket. Függetlenül attól, hogy mi történt köztük és gyermekeik között földi életük során.
A kamaszok az idők kezdete óta furák, és ezután sem lesz ez másként. A szemüket forgatják, csapkodják az ajtót, és "soha" vagy "mindig" végletekben beszélnek. Minden kölyök hajlamos bedobni a "Te sosem engedsz nekem semmit" fordulatot egyszer-kétszer... napjában. A szülők, akik túlreagálják az effajta megjegyzéseket, csak hogy bizonygassák a maguk igazát, és "nyerjenek" - sosem nyernek. Ha megpróbálják, azzal csak annyit érnek el, hogy példát adnak gyermeküknek arra, hogyan legyen basáskodó, és hogyan adjon övön aluli ütéseket.
Ahol van egy konok gyerek, ott egy konok felnőtt is akad.
Nem könnyű levennünk a rózsaszín szemüveget, ha a gyerekeinkről van szó. De ha mégis megtesszük, azzal nem csupán nekik, magunknak és az egész családnak teszünk szívességet, hanem a világnak, amely majd körülveszi őket felnőtt életük során.
A köldökzsinórt nem a gyerek vágja el, azt a szülőnek kell megtenni. Akkor is, amikor megszületik, és a későbbiekben is. Azt várni, hogy a gyerek majd felnő, és nem fog tőlem függeni - ilyen nincs. A szülőnek kell fölhatalmazni a gyerekét arra, hogy a saját lábára álljon, hogy most már nem neki kell megfelelni.
Egy nőt senki nem készít fel arra, hogy mivel jár az anyaság. A manapság nagyon népszerű "ijesztgetős könyvek" lányregények ahhoz képest, amivel időnként az ember szembesül.
Facebook
Pinterest