Idézetek a szülőről
Sosem tartoztam azok közé (...), akik úgy érzik, hogy a gyerekük iránt érzett szeretetük valahogy felette áll minden más szeretetnek, jelentőségteljesebb és fontosabb és nagyobb minden másnál. (...) De rendkívüli szeretet ez, mert az alapja nem testi vonzalom, nem is érzékiség vagy intellektus, hanem a félelem. Az ember nem ismeri a félelmet, amíg nincs gyereke, és talán ez csal minket arra a gondolatra, hogy ez a szeretet hatalmasabb, mert maga a félelem hatalmasabb. Minden nap az első gondolatod az, hogy "szeretem", de: "Vajon hogy van?" A világ egyik éjszakáról a másikra átrendezi magát a rettegés akadálypályájává.
Azzal, hogy gyerekeik lettek, felnőtt életük azonnali és tárgyalási alapot nem képező célt és irányt kapott: ez határozza meg a család évi vakációjának hosszát és helyét; ez határozza meg, marad-e pénzük, és ha igen, mire költsék; ez határozza meg a napjukat, hetüket, évüket, életüket. A gyerek olyan, mint a kartográfia: az embernek csak annyit kell tennie, hogy követi a térképet, amit a gyerek mutat be a születésének napján.
Gyerek nélkül az ember felnőtt státusza sosem egészen biztos; a gyerektelen felnőtt maga kreálja a saját felnőttkorát, és bár ez gyakran élénkítő és nagyon vidám is, egyben az örök bizonytalanság állapota, állandó kétely.
Semmi szükség rá, hogy megfélemlítéssel bírjuk rá a gyerekeket, hogy jók legyenek, a jóságra a szülőknek kell rávezetniük őket, mert szülőnek lenni azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk cserben őket. Isten túlságosan megfoghatatlan a gyermeki értelem számára; a szülőké a felelősség, hogy olyan emberekké váljanak, akiket a gyermekeik mindenekfölött szeretnek és értékelnek.
Az a szülő, aki elhiteti önmagával, hogy a világ nem változott, valójában vakká és süketté teszi magát a gyereke felé, aki érzékelve ezt az ellenállást, egyre kevesebbet fog kommunikálni otthon, jóllehet egyre kevésbé érzi magát komfortosan a saját életében.
A határok kijelölése és ezen keretek fenntartása a szülő feladata. A gyerek feladata pedig az, hogy ezeket megpróbálja átlépni, hogy kísérletezik az érzelmeivel és a lehetőségeivel, miközben érzi azt is, hogy a szülei tartják a kontrollt, és nem engedik ki a kezükből a gyeplőt.
Egy szülőnek (...) teherbírónak kell lennie, akkor is, ha azt érzi, ehhez már se kedve, se ideje, sőt legszívesebben (ha lehetne varázsolni) visszacsinálná az egészet.
A gyerek olyan, mint egy seb. Egy nyitott tartály, amelybe az élet sót szórhat.
Vannak dolgok, amikről kizárólag egy anyának lehet fogalma.
Egy egész falu kell ahhoz, hogy felnevelj egy gyereket.
Első szerelmem, igazi nagy szerelmem, a fiam volt. És egészen biztos, hogy ő lesz az én utolsó szerelmem is.
Azt hiszed, hogy példát kell mutatnod a gyerekeidnek, de a helyzet az, hogy akár akarsz példát mutatni, akár nem, ők figyelnek téged. Egész idő alatt figyelnek.
A gyermekek érzelmi magatartása szüntelenül befolyásolja a gondviselőét, és fordítva, a skála egyik végén kölcsönösen örömtelibb, a másikon pedig csüggesztőbb mindennapokhoz vezetve.
A gyermekre a legmélyebb hatást az gyakorolja, hogyan viselkednek a szülei és életének más fontos szereplői. Mennyire kontrollálják magukat; hogyan kezelik a stresszt, a frusztrációt és az érzelmeket; milyen mércével mérik a saját teljesítményüket; mennyire viszonyulnak empatikusan és érzékenyen mások érzéseihez; milyenek az attitűdjeik, a céljaik és az értékeik; milyen fegyelmezési stratégiákat alkalmaznak; és mennyire vannak híján ők maguk a fegyelemnek. A szülők az élet szüntelen kihívásaira adott lehetséges reakciók roppant széles választékát mutatják be és tanítják meg a gyermekeknek.
Az apaság olyan, mint az ejtőernyő. Csak ugorj és majd csak lesz valami.
Két pasi - meg egy kicsi c. film
Facebook
Pinterest