Idézetek a szkeptikusságról
Kutatóként pontosan tudom, hogy minden feltételezésem és következtetésem a legjobb esetben is csak tapogatózás, ami arra vár, hogy a jövőbeni eredmények megcáfolják. Az áltudományok művelői és hívei ezzel szemben nem engedik, hogy az elméleteik ellen szóló bizonyítékok befolyásolják meggyőződésüket.
Ezt hívjuk mi, pszichológusok önmagát megvalósító jóslatnak (...): aki nagyon fél péntek 13-ától, azzal bizony előfordulhat, hogy éppen aznap esik el az utcán. És ez nem egészen véletlenül történik meg vele, ő maga is - akaratán kívül - felelős a kellemetlen eseményért.
A hagyományok, babonák napjainkra sem vesztek el, csupán némileg átalakultak, ha úgy tetszik, urbanizálódtak. Amikor "beüt" az a bizonyos péntek 13-a, korunk embere hajlamos minden, negatív jelentéssel bíró esemény hatását felnagyítani.
Hiszek abban, hogy a hit csodákat tud tenni. És akár gyógyítani is lehet vele. Hogy Kaszap Pistához fohászkodik-e a beteg, vagy valamelyik csodaszert veszi be, mindegy. Hippokratész óta a legfontosabb szövetséges a beteg élni akarása, bizalma orvosában és a gyógyszerben. Ez így van ma is, és így lesz a jövőben is. De hogy gyógyítható betegek teljesen kétes csodaszerek miatt otthagyják a kórházakat és meghaljanak, ez már nagyon nagy baj.
Mindenkinek joga van hülyeségekben hinni és hülyeségeket beszélni, amíg ezzel másoknak nem okoz kárt.
A manipuláció ellen éppen az egészséges szkepszis és gyanakvás vértezheti fel az újságírókat és az állampolgárokat. Azonban a mindent eluraló, cinizmusba forduló szkepszis ad lehetőséget a közvélemény összeesküvés-elméleteken keresztüli manipulációjára.
Álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjeszteni sokkal könnyebb, mint ellenük hatékony stratégiákat alkotni és fellépni.
Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, aminek nagyon örülsz vagy amitől nagyon dühös leszel! Az elfogult, tényeket nem tisztelő újságírás, a dezinformáció és az álhíripar éppen az erős, elfogult vélemények kiszámíthatóságán keresztül tesz minket érzelmileg manipulálhatóvá. Annak a forrásnak, ahonnan csak "jó", a világképedet megerősítő információkat kapsz, ne higgy! A valóság összetettebb és ellentmondásosabb annál, mint hogy mindig kielégítse az elvárásainkat, a reményeinket, és megerősítse a véleményünket.
Nem feltétlenül kell igaznak lennie egy elképzelésnek ahhoz, hogy abban a pillanatban jól magyarázza az ember tapasztalatait.
Egy tudósnak pont olyannak kell lennie, mint egy gyermek. Ha valamit lát, akkor azt kell elmondania, amit lát, akkor is, ha az az, amire számított, hogy látni fogja, és akkor is, ha nem. Először láss, azután gondolkozz, majd ellenőrizz. De először mindig látni kell. Máskülönben mindig azt fogod látni, amire számítottál.
Nemcsak a politikában, de a tudományok országában is vannak tévtanok, előítéletek, melyek útját állják a valódi fejlődésnek; de itt, mint ott, vannak elszánt akaratú bajnokok is, kik elegendő erőt éreznek magukban, megküzdeni a tévtanok makacsságával, és szembenézni az előítéletek sötét felhőiből czikázó villámokkal. Ezek a politikában szabadelvűeknek, a tudományban materialistáknak nevezik magukat.
Azt mondják, nincs abban semmi meglepő, ha az ember gondol valakire, aki az eszébe sem jutott már évek óta, és a következő nap megtudja, hogy az a valaki épp akkor halt meg. Mindig rengetegen vannak, akik agyában nagy hirtelen felbukkan olyanok képe, akikre már jó ideje nem gondoltak, és tényleg mindig sok ember hal meg. Egy olyan népes országban, mint mondjuk az Egyesült Államok, a nagy számok törvénye alapján nem meglepő, hogy az előbb említett különleges egybeesés naponta legalább tízszer előfordul, de ez senkit sem nyugtat meg, akivel éppen megesik.
Az áltudomány (...) növeli azt a homályt, amelynek megszüntetésére a tudomány törekszik. Valójában árnyék, a tudomány árnyéka, amely kitartóan, ügyesen, találékonyan formál, követi a ritmust. Éppen csak a fény nem vetülhet rá, mert akkor kiderülne, nem is létezik.
Áltudomány, tudományellenesség, tudománytalanság: a gyors megoldások, a lázadó tudatlanság, a népszerű ígéretek korát éljük. A gondos megfigyelés, a pontos fogalomalkotás, a korlátokat felismerő megértés fáradsága elijeszti a gondolkodástól mindazokat, akik már nem elérni, kiérdemelni, megalkotni, hanem megkapni, megvenni szeretnék a választ.
Az embereknek nem nagyon vannak kvantumfizikai, agysebészeti vagy szerves kémiai megérzéseik, mert ezek a tudományterületek nagy szakértelmet igényelnek; laikus elméleteknek vagy botcsinálta ötleteknek nem adnak teret.