Idézetek a szkeptikusságról
A tenger az alternatívok és az önjelölt zsenik birodalma. Nem nagy veszteség, ha mindörökre eltűnnek. Egy könnycseppet sem érdemelnek.
Kényes egyensúlyt kell kialakítanunk két, egymásnak ellentmondó igény között: az elénk tárt hipotéziseket minél szkeptikusabban meg kell vizsgálnunk, ugyanakkor nyitottan kell fogadnunk az új gondolatokat. Ha csak szkeptikusak vagyunk, nem jutnak el hozzánk az új gondolatok. Soha nem ismerünk meg új dolgokat. Bogaras öregemberré válunk, akinek szent meggyőződése, hogy a világon eluralkodott a butaság. (Ezt természetesen adatok is alátámasztják.) Ha viszont a naivságig nyitottak vagyunk, és a szkeptikus érzék szikrája sincs meg bennünk, akkor nem tudjuk megkülönböztetni a hasznos gondolatokat az érdektelenektől. Ha minden gondolat egyformán érvényes a szemünkben, akkor nem tudunk dönteni, mert meglátásom szerint abban az esetben egyik gondolat sem érvényes.
A hiszékenység a legveszélyesebb csapda.
Az emberek általában szörnyen szkeptikusok, és vakon hisznek valamiféle szilárd realitásban, amiről igazából semmit se tudnak.
Az igazság kibírja a kételyt - sőt fölfedezése igényli is. Vakhit csak olyasmihez kell - de ahhoz nagyon -, ami nem igaz.
Nem szégyen nem tudni valamit. A probléma azzal van, ha irracionális gondolatok töltik ki a tudatlanság vákuumát.
A csodák csupán koholt történetek, amelyeket azért találtak ki, hogy az emberek "elevenebben" képzelhessenek el bizonyos dolgokat, akkor is, ha azok ellentétben állnak a természet törvényeivel. De (...) a természet már önmagában is elég érdekes, fölösleges így eltorzítani.
Az én elméletem szerint természetfölötti erő létezése lehetetlen, és az, amit természetfölöttinek mondanak, olyasvalami csupán, ami a természet eladdig ismeretlen törvényeinek engedelmeskedik.
Mielőtt rámondjuk valamire, hogy csoda, jól meg kell vizsgálni, hátha csak egy egyszerű természeti jelenséggel állunk szemben.
Valójában nincs olyan, hogy alternatív orvoslás; csak olyan orvoslás van, ami működik és olyan, ami nem... Nincs alternatív pszichológia vagy anatómia, vagy idegrendszer, mint ahogy Londonnak sincs alternatív térképe, amely megengedné, hogy Chelsea-ből úgy jussunk el Battersea-be, hogy közben nem kelünk át a Temzén.
Az igazság az, hogy a guruk és igehirdetők víziói még csak nem is nevezhetők vadaknak. A tudomány eredményeihez képest legalábbis, nem.
Vizsgáld meg az áltudomány minden egyes darabját és meg fogod találni a biztonságos takarót, egy szopogatni való hüvelykujjat, egy szorongatni való ingecskét.
Az igazi bűvészek legalább végigcsinálják azokat a mozdulatokat, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy semmit nem dugtak el a zakójuk ujjába, és nincsenek drótok az asztal alatt. Ha viszont egy bűvészt "parafenoménként" hirdetnek, még e meglehetősen csekély hátrány alól is mentesül.
Erősen szomjúhozzuk a csodát; ezt a poétikus vágyunkat az igazi tudománynak kellene kielégítenie, többnyire azonban pillanatnyi érdekből eltérítenek a babonaság, a parajelenségek és az asztrológia szállítói.
Nem számít, mennyi a bizonyíték arra, hogy nem léteznek jövőbe látók, a balfácánok akkor is fizetnek a létezésükért.
Facebook
Pinterest