Idézetek a szkeptikusságról
Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.
Aki nem fél a kísértetektől, annak számára nincsenek kísértetek.
A Földön az emberek a "szemet szemért, fogat fogért, életet az életért" elvet követik. Az egész világegyetemben tudják, hogy ez ostobaság. A földiek közül hiába jött erre rá Krisztus vagy Buddha, ha a kutyát sem érdekli... emberek, nehéz elképzelni, hogy húztátok ki idáig!
Sose kövess egy vezetőt anélkül, hogy feltennéd a magad kérdéseit.
Amikor elvakult embert akarunk felvilágosítani, ugyanarra a reakcióra kell számítanunk, mint amikor a pupillába világítunk - beszűkül.
A kétkedők büntetése, hogy mindig mindenben kételkednek, még a saját kételyeikben is.
Semmi jogod kételkedni abban, amiről nem tudsz biztosat.
Hallom ugyan, hogy mond valamit, de a szavak nem bizonyítanak semmit.
Az embernek magának kell megszerveznie a sakkhúzásait, és ez elég sok tervezést igényel, de manapság már nincs szükség, egyáltalán nincs szükség undorító tanonckodásra.
Kételkedésemet igyekszem alapvetően mindenre alkalmazni, szinte tobzódva az örömben, hogy szkeptikusan tagadok mindent, és nem ismerek el semmit.
Még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielőtt átmennek az úttesten.
A spiritualizmus csak annyira tudomány, mint a lopás. Mert ennyiről van szó csupán: igen agyafúrt szélhámosok pénzt lopnak a gyászolóktól, cserébe egy kis reménysugárért.
Köpönyegét csak a dilettáns forgatja önerejéből; a profik rábízzák a szelekre.
Aki hamisságokat terjeszt, akarva-akaratlanul az emberek szellemi rabszolgaságát szolgálja.
Ha megszoktuk, hogy helytelen okokkal magyarázzunk természeti jelenségeket, nem akarjuk elfogadni a helyeseket, hiába fedezik fel őket.
Facebook
Pinterest