Idézetek a szkeptikusságról
Tudományosan képzett, kritikusan gondolkodó elmék számára az áltudományos munkák olvasása olykor szórakoztató. Kesernyéssé csak akkor válik az olvasó szájíze, ha arra gondol, hogy a szerző nem tréfának szánja művét, és vannak olvasók is, akik komolyan veszik ezeket a hóbortos írásokat. A tudománnyal foglalkozók számára azonban feltétlenül hasznos az áltudomány megismerése. Az áltudomány: torzító tükör, melyben a kutató hibái - módszerbeli és jellemhibák egyaránt - karikírozva jelennek meg.
A szent mítoszoknak nem lehet jövőjük. Hogy miért nem? A kíváncsiságunk miatt.
A tudással együtt a kétség is nő.
Tudományos vitatkozásoknál nem a személy, nem a tekintély, hanem egyedül az igazság bírhat döntő erővel.
Ha nem tudjuk, hogyan ellenőrizzünk egy elméletet, akkor joggal kételkedhetünk abban, hogy van-e egyáltalán valami olyan valóság (vagy valóságos szint), amelyet a kérdéses elmélet leírna; ha pedig pozitíve tudjuk, hogy nem lehet ellenőrizni, akkor kételyeink növekedni fognak; arra gyanakodhatunk, hogy egy puszta mítoszról vagy meséről van szó. Ha azonban egy elmélet ellenőrizhető, akkor ebből az következik, hogy bizonyos fajta események nem következhetnek be; s így az elmélet állít valamit a valóságról.
A csoda egy kivétel a törvények alól, ezért ahol nincsenek törvények, ott kivételek, azaz csodák sem létezhetnek.
A tudomány kérdéseiben ezrek fennhatósága nem ér fel egy egyed érvelésével.
Nincs hasznosabb, mint felismerni, hogy tévedtünk.
A tudatlant lehetetlen érvekkel meggyőzni.
Aki vitatkozás közben a tekintélyre támaszkodik, nem az értelmét használja, hanem inkább a memóriáját.
Jól jegyezze meg minden természetbúvár ezt a szabályt: szemlélje gyanakvással mindazt, amit elméje különleges megelégedéssel fogad.
Az egyik kedvenc rajzfilmemben az átverésre kiszemelt gyanútlan áldozat jóshoz fordul, aki - miután gondosan tanulmányozta a tenyerét, - aggodalmasan közli vele: "Ön rendkívül hiszékeny".
A tudomány egyik parancsolata így szól: "Ne higgy a tekintélynek!"
Kipróbálás és igazolás nélkül az intuíció önmagában nem elegendő az igazsághoz.
A tudatlanság gyakrabban vezet önhittségre, mint a tudás: olyanok szokták határozottan kijelenteni, hogy a tudomány soha sem fogja ezt vagy azt megoldani, akik keveset tudnak, nem pedig olyanok, akik sokat.
Facebook
Pinterest