Idézetek a szeretetről
Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet.
Jólesett kimondani: szeretlek, és ez a színtiszta baráti szeretet viharosan gazdagított.
A szeretetet nem keresi az ember, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is. Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik a közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között: - Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet.
A távollét nem teszi okvetlenül szeretőbbé a szívet, de határozottan frissíti a szemet.
Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.
Egy cseppnyi szeretet többet ér, mint egy zsák arany.
A szeretet, amely másra árasztja melegét, de maga nem kér belőle, mint ahogy a tisztalelkű szerzetes nem magáért él, nincs a maga számára kívánsága.
A szeretetet megosztani, a fájdalmat pedig enyhíteni kell.
A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress.
Aki szeret, ártatlan, aki szeret, vétkezik. Aki szeret, azé a bánat, mely hasztalan érkezik. Aki szeret, lelke vágyát érzi, és vágyakozik teste is. Aki szeret, előre érzi, hogy por volt, s porrá lesz megint.
A szeretet a földi erők leghatalmasabbikát jelenti: a lehetetlen is lehetségessé válik általa, szárnyakat ad a szárnyatlannak, hegyeket mozgathat meg, és birtokosának közvetlen bejutást tesz lehetővé a Paradicsomba.
Észre sem vettem, hogy megöregedett. Mióta emlékszem, ráncos kis teremtés, nyáron mezítláb jár. Munkájában, fáradhatatlanságában őrzöm legszebben. Ritkán hallottam nevetni. Színtelen örömet, mintha kölcsönkért volna. A legtartósabb emlék a kéz és az arc. Keze erős, repedezett, aszályos nyári föld. És nagy. A munka naggyá, erőssé tette. Ha simogatta a fejem, tenyerével csaknem betakarta egészen. Még egyszer sem csókoltam meg a kezét. Az arca kicsi, s földszínű. Felszántott föld.
Jaj annak, aki becsülni nem tudja azt, akit szeret.
Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés.
Facebook
Pinterest