Idézetek a szeretetről
Senki nem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet.
A szeretet elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személyviszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos "tárgyához", hanem a világ egészéhez.
A szeretet szépnek látja a másikat.
Szabadon választott rabszolgaság - ez a szeretet.
Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni.
Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.
A szeretet kicsalogatja a lelket a búvóhelyéről.
Az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet.
Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor, ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.
Hétköznapokon csaknem észrevétlen a szeretet. Ám ha baj van, nagyon tud fájni. És te is, én is, akkor döbbenünk rá érzelmeink méreteire és fájdalmasságára, mikor veszély fenyeget. Miért így kell megtudnunk, mennyire szeretünk?!
A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk.
Aki szeret, annak nem lehet hazudni!
Körülbelül 3-4 percet bírunk ki a mindenséggel való egység - a szeretet - nélkül. Utána megfulladunk. Ez a valóság.
Mindnyájan szeretetre születtünk. Ez a létezés alapelve.
Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.