Idézetek a szeretetről
Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen.
Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől.
A szeretet, csakúgy, mint a szerelem, igazságtalan olykor.
Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket.
Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Egyetlen kérdés létezik csak: Úgy, ahogy van és ha ilyen marad, kell-e nekem?
Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?
Elveszíthetünk bármit, semmi nem hiányozhat. De ha a szeretet kihuny a szívből, mindent elveszítettünk, legfőképpen: önmagunkat.
Ha nem szeretsz másokat, magadat sem szereted.
Az ember ott a legboldogabb, ahol legközelebb él a szeretethez.
Az igazi szeretet mindig a magunk érzése marad.
Orvosság a szeretet minden gondolat ellen, amely lelkedet megzavarja.
A szeretet nem kételkedik. A szeretet megbízik. Éppen ettől szeret.
Szeretni annyi, mint feledni és elengedni.
A szeretet hatalma mérhetetlen, beragyogja a Hold fölötti égboltot, és csillagmagasságokig tör. Aki szeret, mintha égi utakon járna.
Ha szeretetet érzek A szívedben, Miként láthatok csúfságot Az arcodon?
Facebook
Pinterest