Idézetek a szeretetről
Sokféle szeretet van. Apai, anyai, testvéri, baráti, felebaráti. Családszeretet, gyerekszeretet... Ezek mind erős kötések. Főleg az anyai szeretet. De intenzitásában semmi sem fogható ahhoz, ahogy egy férfi és egy nő – ha összetartoznak – szeretni tudják egymást!
Az alvó kis hercegben a legjobban a virágjához való hűsége hat meg: egy rózsa képe, mely akkor is úgy ragyog benne, mint egy lámpa lángja, amikor alszik... és ettől még törékenyebbnek tűnt a szememben. A lámpákra nagyon kell vigyázni: elég egy hirtelen kis szél, hogy kioltsa őket.
Az embernek lehet több felesége, több gyereke, több barátja is: de anyja csak egyetlenegy lehet, azt az egyet hát gyöngéden kell szeretnie, ameddig csak lehet.
Ne csak a szenvedésedet és a sebeidet szeresd. Szeresd a zabolátlanságodat, az alkotóképességedet, a bátorságodat, a természetességedet, az örömödet. Szeresd az optimizmusodat, a határozottságodat, az állhatatosságodat. Szeresd a pillanatot, amikor minden rendben van.
Szereteted jelent jelent.
Szeretettel szenteld meg jelened... Jeleneddel szenteld meg szereteted...
A halottak lelke néha visszatér a földre, meglátogatni a helyeket, amelyeket szentté avatott a szeretet, a síron túli halhatatlan szeretet.
A szeretet soha nem apadhat el. Csak úgy, mint az ország vízellátása, gondoltam. Akármeddig nyitva hagyhatod a csapokat, biztos lehetsz benne, a víz nem fogy el.
Az idő, azon kívül, hogy begyógyította a sebeimet, valami egészen különöset is tartogatott a számomra: megmutatta, hogy életünk során képesek vagyunk egynél több embert is szeretni.
Ha egy nap telefonál egy ismeretlen férfi, beszélget velünk egy picit, nem céloz semmire, nem mond semmi különöset, de megajándékoz minket a figyelmével, ami ritkán esik meg velünk, képesek vagyunk még aznap este ágyba bújni vele, viszonylag szerelmesen. Ilyenek vagyunk, és nincs ebben semmi rossz: a nő természeténél fogva könnyedén kitárja magát a szeretetnek.
Ha kiderülne, hogy csupán öt percünk maradt mindannak a közlésére, amit feltétlenül el akartunk mondani, mindegyik fülke foglalt lenne olyan telefonálókkal, akik arról beszélnek a hívott félnek, mennyire szeretik.
Nem tudunk feloldódni a másikban, nem tudunk befogadni, képtelenek vagyunk igazán átadni magunkat. Pedig a szeretet az egyetlen valóság. Az összes többi félelem, csalódás, önbecsapás. Űr.
A szeretet természetes állapot. Olyan, mint a testi ember számára a levegő. S amikor megszületünk, hiányzik ez a "levegő". Szeretet nélkül légszomjunk van. Az egész lényünk magányosan didereg.
Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje.
A szeretet formája olyan sokféle, mint az ember. (...) Mindenki megtalálja a maga szeretetformájához a társat, nem is lehet másként.
Facebook
Pinterest