Idézetek a szeretetről
Jut még bárkinek A tiszta fényből egy cseppnyi láng. Jókedv könny helyett, Ha másod nincs is, add tovább.
Olykor a gyöngédség az egyetlen, amely képes áthatolni lelkünk védfalain. A gyöngédség nem érzelgősség. A gyöngédség annak elfogadása, hogy a természetben semmi sem teljesen vagy örökkön tökéletes.
A szeretet akkor él, ha minden nap igaz, néhány szép pillanat az évekre nem vigasz. Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát, de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!
Aki sokat szenved, az mit sem becsül jobban, mint az emberi szeretetet. Tisztában van az értékével és a nagyságával.
Kint is bent is nagy vacogás, ringassuk hát a Gyermeket, nem válthat meg már semmi más, csak a jóság, a szeretet. Szép hitedet ne veszítsd el, nem élhetünk üres szívvel!
Tékozló fiú vagyok minden alkalommal, amikor ott keresem a feltétlen szeretetet, ahol az nem található. Miért veszem egyfolytában semmibe azt a helyet, ahol az igaz szeretet található, és keresem olyan kitartóan máshol?
Csak azok az emberek érezhetnek nagy szomorúságot, akik nagyon tudnak szeretni is; de az a nagy szükség, hogy szeressenek, szolgál egyetlen ellenszerül bánatukra, és ez gyógyítja meg őket.
Aki másokat nem szeretett, azt mások sem szerethetik, legfölebb bámulhatják. (...) A szeretet örök, mint az isten; a bámulat mulandó, mint a világ.
Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.
Magamra emeltem a kicsit. Ívbe feszítette a hátát, mintha táncolni vagy repülni akarna. Kinyúlt és kicsi körmével megkarmolta az arcomat. Megfogta az ajkam, megérintette a nyelvem. Tejíze volt és sóíze és valami titokzatos, édes és savanyú íze. Nyöszörgött és gőgicsélt. Szorosan tartottam és sötét szeme egyenesen oda nézett, ahol az álmaim voltak, és mosolygott.
A szeretet a gyermek, aki elkergeti a halált.
Nem sok ember bánta meg a halálos ágyán, hogy túl kevés autót vett, vagy túl kicsi családi házat épített. Azt viszont sokkal többen megbánták, hogy szeretteikkel nem töltöttek elég időt, nem becsülték meg őket eléggé, vagy nem hagytak rájuk méltó örökséget.
A szeretetben - mondják az angyalok - titkok nemcsak azért nem léteznek, mert nem mondjátok ki őket, hanem azért sem, mert ha valódi a szeretet, a másik akkor is tud rólatok mindent, ha sohasem mondjátok ki. Ha valóban szerettek valakit, benne jártok, érzitek, amit érez - és tudjátok róla nemcsak azt, amit valaha tett, hanem azt is, amit csak ezután fog elkövetni.
A szeretet minél erősebb, annál érzékenyebb.
Valószínű, hogy a szeretetnek nincs határa. De ez nem olyasmi, amit tanulnunk kellene, mert bennünk van. Lelkünk mélyén, eltemetve. A tanulás nem egyéb, mint kiszabadítás. Ahogy egy mentőosztag felszínre hozza egy bányaomlás mélyéről az élőket, úgy szabadíthatja ki az érlelő szenvedés a még élő és dobogó szívünket az önzés romjai alól.
Facebook
Pinterest