Clive Barker
1952. október 5. — angol író és filmrendező
A múlt, a jövő és az az álomként felködlő pillanat kettejük között - mind egyetlen birodalom, mely egyetlen, halhatatlan napig él. Tudni ezt Bölcsesség. Használni maga a Tudás.
Amíg képesek lesznek meghatódni egy moll akkord hallatán; amíg könnybe lábad a szemük, ha két szerelmes egymásra talál; amíg gyanakvó szívükben jut hely a kockázat vállalására, és mernek Isten arcába nevetni, addig van remény a megmenekülésre. Ha mindez kiveszett az emberekből, megértek a pusztulásra.
Úgy emlékezett rá, mint ébredéskor az álmaira szokott az ember, mint valami visszahozhatatlanra, amely minden lélegzetvétellel egyre jobban távolodik.
Az egész élet az esélyeken áll. (...) A trükkje az, hogy megtanuljuk használni.
Csodaország nem jön el azoknak, akik kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak.
Itt jóság lakozik, és persze hibák is, talán még jó adag bűn. De a jóval kell foglalkozni, akárhány folt is van az ember lelkén.
A szerencse olyanoknak fontos, akik nem tudják a dolgokat irányítani.
A világ is mocskos, én is mocskos vagyok, és remény sincs arra, hogy bármelyik valaha is megtisztuljon.
Aki szeret, ártatlan, aki szeret, vétkezik. Aki szeret, azé a bánat, mely hasztalan érkezik. Aki szeret, lelke vágyát érzi, és vágyakozik teste is. Aki szeret, előre érzi, hogy por volt, s porrá lesz megint.
A szerelem a varázslat legtökéletesebb formája.
Amit elképzelünk, arról soha nem szabad lemondani.
Facebook
Pinterest