Idézetek a szeretetről
Győzd le a démonokat egy dologgal, amit szeretetnek hívnak.
Ha megbántunk valakit, attól még szerethetjük.
Az emberek azokban élnek tovább, akiket szerettek.
Szeressük egymást, azt mondom. Szeressük így sejtve, érezve, félreértve, "átképzelve", és ismeretlenül. Így, vakon tapogatózva is szeressük egymást és bocsássuk meg minden hibánkat és tévedéseinket.
Vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.
Az ember, akinek semmije sem maradt a világon, mégis boldog lehet, hacsak egy röpke pillanatra is, amikor szeretteire gondol.
A közönyösök bizonyára boldogtalanok, mert nem szeretnek senkit.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A Mulandóság országában rövid a "veled" és hosszú a "nélküled". Itt, látod, minden ideig-óráig tart. A barátság: egy kézfogás. Szemek ismerős összevillanása. És a szerelem: néhány ölelés. Találkozás - és máris búcsúzás. Az "együtt" itt egy suhanó repülés a szakadék fölött. (...) Minden mulandó. Minden valóságnak hitt tudatállapot csak álom, és eloszlik, kivéve egyet: ez a szeretet.
Ahol szeretet van, ott megvan a legelvakultabb hit is.
Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk.
Senki se születik úgy, hogy gyűlöl egy másik személyt a bőrszíne vagy a származása vagy vallása miatt. Az embernek meg kell tanulnia gyűlölni, ha képes a gyűlöletet elsajátítani, akkor meg lehet tanítani a szeretetre, mert a szeretetet az emberi szív sokkal természetesebbnek érzi, mint az ellentétét.
A szeretet áthidal minden különbséget.
Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz.
A szeretetnek köszönhetjük a biztonság és sebezhetetlenség érzését. Ez tesz képessé minket arra, hogy önzetlenül forduljunk mások felé.
Néha elég, ha egy másik embernek csak a lelkét szeretjük.