Idézetek a szeretetről
Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk - nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.
Az engedelmesség betartja a szabályokat. A szeretet tudja, hogy mikor szabad azokat megszegni.
A Rák jegyű ember az édesvizű tavak szelíd ringásának és a folyó áramlásának zenéjében él, - úgy szeret, mint gyermekét az anya, akinek érzelmei megállnak a család határainál. Csak az "övéit" szereti.
Az önfeláldozás, a fáradságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke.
Mindenki hülye, ezzel együtt kell szeretni.
A szeretet művészet: (...) szeretni anélkül, hogy uralkodnánk, (...) közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk, szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk.
Nincs olyan párkapcsolati tanács (...), amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek.
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
Ne feledd, hogy a szeretet: világháló. Mindenhová elér, mindenhol van, időt és távolságot nem ismer. Érzékenyebb, mint testben az idegpályák hálózata, egyetlen érintésre összerándul az egész.
Nyúlj felém "jó kezekkel", s vetíts rám magadból olyasmiket, amik az életemet megkönnyítik: láss jobbnak, mint amilyen vagyok. És cserébe én is ezt teszem.
Igen, van égi és van földi szeretet. De az ég és a föld szereti egymást, ezt ne feledd.
"Az én terhem könnyű, s az én igám édes". (...) Ez minden szeretet alapja.
A nagycsaládban élők az örökös hajszában nem veszik észre, hogy néha teljesen egyedül vannak. Ha nincs igazi szeretet - ami önmagam szeretetén alapul - minden közösség csak teher számunkra, fárasztó kötelesség.
Minden találkozás csak kísérlet a szeretetre.
Egy róka úgy mentette meg a kölykeit a haláltól, hogy amikor közeledtek a vadászok, kirohant a fészkéből, át a nyílt mezőn, s miközben magára csalta a figyelmüket, és szitává lőtték őt - a kölykei elfutottak. Így működik az "állati szeretet".
Facebook
Pinterest