Idézetek a szeretetről
Vannak olyan gyengéd és finom érzésű természetek, akiket valami makacsság, valami szemérem visszatart attól, hogy megnyilatkozzanak, és a szeretett lénynek kimutassák gyengeségüket, nem csak mások jelenlétében, hanem még kettesben is - kettesben még kevésbé; csak ritkán tör fel bennük a szeretet, s annál hevesebben, annál féktelenebbül, minél hosszabb ideig fojtották vissza.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Miként a szeretet isteni állapot, a magány emberi állapot. És aki érti az élet csodáját, abban e kettő gond nélkül megfér egymás mellett.
Az ember nem akarja a mindenki által használt nevén nevezni azt, amit igazán szeret. Becézgetni szeretné, s annak hívni, amit a szíve diktál, mert csak így érzi azt, hogy igazán az övé.
Kisgyermekkoromban vágyódtam a szeretetre - amiről most azt gondolom, hogy az egészséges és jól működő élet egyik legfontosabb alapanyaga -, és szórványosan meg is kaptam azt. Ha belegondolok, valószínűleg ez volt az egyetlen egészséges dolog, amit kaptam. A "Szeretet Levesének" neveztem ezt. Meg voltam győződve arról, hogy amíg ebből eleget kapok, addig mindig meglesznek a szükséges eszközeim ahhoz, hogy megbirkózzak az élet hiányosságaival.
Elég elfeledkezni magunkról és másokat szeretni, s az ember nyugodt, boldog és igen jó lehet.
A szeretetkapcsolattól nem idegen az, hogy elvárások is vannak benne, de közben - bár ez egy paradoxon - lehet ezzel együtt föltétel nélküli is. A szeretetemnek ugyanis lehet, hogy nincs föltétele, de a kapcsolatnak van. Hogy egy kapcsolat lényegileg az lehessen, ami, ahhoz bizonyos föltételeknek teljesülniük kell. A házasság keretein belül az elvárás például így fogalmazódhat meg: elvárom tőled azt, hogy hűséges akarj lenni hozzám, és keressük közösen a megoldásokat, ha valami nehézség adódik. Ha a szerelem vagy a szeretet nevében elhitetjük egymással, hogy a kapcsolatunkban egyáltalán nincsenek elvárásaink, akkor sajnos ámítjuk a másikat és önmagunkat is. Ha a kapcsolat föltételeit kölcsönösen megteremtettük, lehetőséget biztosítottunk a feltétel nélküli szeretethez.
Az érdek nélküli szeretet lehet feltétel nélküli. A szerepek, a maszkok nem tudják szeretni egymást. Csak azt szeretheted, akit ismersz, és csak azt ismerheted igazán, akit szeretsz. Akitől félsz, az nem szeret igazán, ha szeretne, akkor nem félnél tőle. A szeretet és a bizalom egy tőről fakad.
A szeretet a szeretőnek a vágya arra, hogy a másik életét könnyebbé és gazdagabbá tegye, olyan módon, ahogy a másik óhajtja. Nem ahogy én. Ha téged szeretlek, úgy kell szeretni téged, ahogy te akarod azt, nem ahogy én.
A szeretet, ha valódi, nem lehet önző, nem kívánja a másiktól, hogy feladja az egyéniségét, lemondjon mindenről, ami az életének értelmet ad.
Úgy köszönöm, mint aki útra készül, hogy gondod volt rám, akárhol is álltam, s bárhol küzdöttem balgán vagy vitézül, minden harcomnak végső célja voltál, és neked épült az egyetlen oltár.
Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész. Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban.
Egyszer majd megtanulod, rájössz, hogy ne akard mindenkire ráhúzni a szeretetedet. Nem kell az mindenkinek. Érezni fogod, hogy ki érdemli meg, és ki az, akinek szüksége is van rá. Tanuld meg nem osztogatni feleslegesen - egyébként is. Kinek van arra energiája?
Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.
Kiket szeretünk, mindenben ott vannak - bármit teszünk és bármit nem teszünk -, bennünk élnek, s míg élünk, meg nem halnak, és tőlük teljes csak az életünk.
A kevés szeretet mindenütt sok hibát talál. A szeretet mindig egy kicsit vak a másik hibáira. Ha a szeretet és a barátság elsorvad, elvész ez az együtt érző vakság is. Ekkor a szemek tényleg elromlanak, és végül már semmit sem lát az ember, csak hibákat és foltokat, hazugságokat és hiányosságokat, gyengeséget és kicsinyességet, kimondhatatlanul lehangoló dolgokat.
Facebook
Pinterest