Idézetek a szeretetről
Akkor lehetsz igazán boldog ember, ha képes vagy szeretni! Nem csak másokat, hanem Önmagadat is! Nem az egód szintjén, hanem a lelked mélyén... aki szembe mer nézni önmagával, a hibáival, félelmeivel, jó úton halad! Sajnos a legtöbb ember más életét éli, kémleli, gúnyosan kiforgatva becsmérli, s közben végig sem gondolja, hogy mennyi negatív energiát zúdít saját magára! Csak azt látja, hogy neki semmi nem sikerül, semmi jó nem történik vele, miközben ő maga pusztítja el a körülötte lévő pozitív energiákat, az őt körülölelő jót!
Tisztán érezte, hogy ebben a réti világban nem ölelkeznek az emberek. Legfeljebb gondolatban, ám ebben is lehet annyi szeretet, és talán maradandóbb is, mint amelyekhez furcsa mozdulatok vannak kötve.
Filantrópia? - Néhány embert szeretek, de a többit: nem.
A Szeretetet éppen az tartja életben, hogy változik, nem pedig az, ha szilárdan áll és nem érik kihívások!
Az ember éppen olyan mélyen fél az élettől és a szeretettől, mint a haláltól. Legtöbben attól rettegnek, hogy elfogadják; szeretik őket. A szeretetben ugyanis nincs kontroll. Ha egyszer átadjuk magunkat neki, onnantól minden attól függ, hogy a másik szeret-e.
A szeretet erősebb, mint a nyomás, hogy tökéletes legyél.
A szeretet, amivel szeretnek bennünket, mindig valamifajta kegyelem.
A szerelem ott van a mindennapokban. Találd meg először a pillanatban, hogy felismerhesd valakiben. Nagy csalódás lesz, ha kizárólag mástól vágysz rá. Lásd meg egy pillanatban, egy ölelésben, egy csodában, egy telefonhívásban, egy dalban, egy hangban, bármiben, hiszen ami szeretetből, szívből készült, az bizony mindig többé tesz, feltölt, csak merned kell elfogadni azt, ami szerelmet ad, mosolyt, boldoggá tesz, hiszen a valódi szerelem először a mindennapokban születik meg, ott kell észrevenni, befogadni, meglátni. Az, aki erre képtelen, valójában hiába várja, hogy majd valakitől megkapja az érzést. Amíg nem tanulod meg észrevenni magad körül, magadban, az életedben, addig esélytelen, hogy bárki teljessé tegyen.
A szeretet éppen azt jelenti, hogy rá van szükséged, a másikra, akinek jót, szépet, kedveset akarsz adni, mindent, amit fontosnak tartasz, amiről tudod, hogy az ő lelkét építi, szépíti, amitől valamilyen édes érzés járja át. És egészen nyilvánvaló, hogy csak ő fontos számodra, senki más.
Amikor azt mondod egy nőnek vagy egy férfinak: "Szeretlek", egyszerűen azt mondod, hogy: "A tested nem téveszthet meg. Látlak. A tested megöregedhet, de én látlak testetlen valódban. Látom legbensőbb magodat, a magot, amely isteni."
Az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat a szívünkbe rejtsük. Mint például azt a szót: "szeretlek". De ne várjuk el cserébe, hogy mi is ugyanezt halljuk. Azért szeressünk, mert szeretnünk kell. Másképp az élet elveszti értelmét, és a nap sem ragyog többé.
Nem számít, hogy érzed magad: minden reggel úgy kelj fel, hogy felkészülsz a fényed kibocsátására.
A szeretetnek nincs szüksége eszményi alakokra. A szeretet olyan, mint... de nem, nincs hasonlat a szeretetre. Nincs oka, nincs magyarázat reá. A szeretet, úgy látszik, önmagáért való. Néha felgyűlik egy emberben és kiárad.
A szeretet hűséget jelent a kapcsolatban, a másikkal való együttes növekedés akarását, nem a hibák felfedezésével való azonnali elrohanást. A szeretet a szeretettet első helyre helyezi az életben és olyan cselekedetet eredményez, amely mindig a legjobbat ajánlja fel a másiknak. A szeretet azt jelenti, hogy a legjobbat kívánjuk és adjuk a másiknak, még annál is jobbat, mint amit magunknak adnánk.
A szeretet nem azt jelenti, hogy egy vagy két ember iránt különleges érzéseink vannak. A szellemi szeretet ennél messze több, benne van a tisztelet, a tolerancia, a megbocsátás, a kíméletesség, a rugalmasság; a hovatartozás egyetemes érzése, a nyílt-szívűség, a szellem nagylelkűsége, ami mindenre kiterjedő.
Facebook
Pinterest