Idézetek a szeretetről
Megtanultam végre saját magam szeretni, hogyha elfogadod magad, hidd el, az nyitja a teret ki! Nem hittem a jövőben, már épp elkezdtem temetni, mikor megtaláltam azt a lányt, kit tudok szívből szeretni.
A szeretettel az a vicc, hogy fogalmad sincs róla, mi az valójában. (...) A szeretet nem egy érzelem. Ami jön, aztán megy. Hanem egy döntés. Felelősségvállalás.
Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az Igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad.
A szeretet boldogságot ad. Nem pedig igényli azt.
Ha csak akkor szeretünk valakit, ha a mi értékrendünk szerint él és cselekszik, az nem szeretet. (...) Mindenkinek a maga életét kell élnie. Persze, figyelni kell egymásra, különösen arra, hogy ne ártsunk senkinek, de lehetetlen mindenki óhaját teljesíteni, és főleg nem szabad úgy táncolni, ahogy mások fütyülnek. Mindenki a maga döntéseiért felel.
Akit az ember szeret, abban följebb néz. Nemcsak azt látja, aki - hanem azt is, akivé lennie kell. (...) Ez a tekintet, vagyis a szeretet szeme a bölcs emberé, aki meglátja a másikban a szebbik, igazi arcát. Meglátja a hernyóban a lepkét. Benne van, csak meg kell szülnie még. Le kell tépnie magáról a hernyóságát, s ki kell bontania a színes szárnyait. Látni a párodban vagy a gyerekedben a "lepkét" - ez a szeretet szeme. És nem csak bennük: önmagadban is! Te sem vagy készen. Te sem vagy jó "úgy, ahogy vagy". Magadon is szüntelenül dolgoznod kell. Magadat is meg kell szülnöd még. Kívül-belül.
Ha szeretsz az élet dolgain gondolkodni, még azt is figyeld meg, hogy mindig a lényeg van meg először, s csak utána a részletek. Hiába stimmelnek a részletek: abból a lényeg sohasem áll össze! Szeress! Szeressen! A többit majd megoldjátok. Vagy elviselitek.
A szeretet nem csupán érzelem, hanem tudatos elköteleződés is. Megtartó hűség, amely bonthatatlan egységbe forraszt.
Önmagunk helyett nem érdemes másokat szeretnünk. Ugyanis a másik embert nem magam helyett kellene szeretnem, hanem önmagáért.
Az elmélyült szeretet mindenképpen egyfajta függést is jelent. Szabadon vállalt függést. Tehát szó sincs arról, hogy ha egy kicsit is függő helyzetben vagyok, az ártalmas, és ha valakivel kölcsönösen számítunk egymásra, az a gyöngeség jele.
A szeretet megöli a félelmet, elűzi, ellehetetleníti, esélyt sem ad neki, hogy éljen. Az igazi szeretet csodákra képes (...): elindít valamit, ami aztán nem áll meg. Képtelenség lenne megállnia. Terjedni kezd, és bizony gyilkol: bizalmatlanságot, kételyt, félelmet, fájdalmakat. Hegeket gyógyít be, mert egyetlen mosoly, egy ölelés, egy őszinte tekintet erre képes. Elfeledtetni mindent, ami történt. Mindent, ami fájt.
Meg kell tanulnunk azt a szeretetet, amely már nem keveredik birtoklási vággyal, azt a szeretetet, amely árad és elbűvöli az embereket, amely az élet új ízét hagyja maga után.
Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.
Három kiválóság van, amelyre az ember született: a szeretni tudás, a szeretet elfogadása és az élet szeretete.
Szeretjük egymást, és akkor is szeretjük egymást, amikor haragszunk. A szeretet ott van a harag mögött, mint a fal a függöny mögött, vagy a táj, amelyen vihar söpör végig. A vihar elvonul, és a táj ott van.
Facebook
Pinterest