Idézetek az önismeretről
Az ember tudjon nevetni saját magán, különben szenvedni fog.
Ki maga mestere s legyőzi önmagát, alattvalója mind a széles nagyvilág.
Az önmegismerés legjobb módja, ha megtudjuk, mások milyennek látnak minket.
Milyen hamar belemerültünk a díszletek felállítgatásába, s közben megfeledkezünk arról, hol a gyémánt értékű lényeg! Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
Viseld a magad kis maszkját, ha muszáj, hogy megóvd a benned rejtőzködő gyermeket a világtól, és ne hagyd elveszni ezt a gyermeket, barátom, mert akkor felnősz és meghalsz.
Meg kell tanulnom elviselni magam. Élőnek, halottnak ez a legnehezebb: hogy elviselje magát. Ezért minden aljasságra képes az ember. Aztán eljön a nap, amikor éppen ezek miatt az aljasságok miatt nem képes többé elviselni magát.
Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, máskülönben előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él.
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.
Találd meg önmagad, és legyen célod vele!
Azért indulok el mindig egy nagy útra, hogy bennem is elinduljon valami.
A félénkség nem más, mint ilyen vagy amolyan alsóbbrendűségünk tudata.
Volt, amikor messzire szálltam, Többé már nem bír el a szárnyam, Elfáradt már, mégis szállni kell. Mindig álmodtam egy szebb világról, S lassan eltűnök a nagyvilágból, S még nem jöttem rá, miért vagyok én.
Nagyszerű lenne, ha az emberek soha nem haragudnának meg arra, aki olyat tesz, amit ők maguk már megtettek.
Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.
Facebook
Pinterest